Természetes, hogy néha így érez az ember?

Én is szoktam. Kezelni nem tudom, csak elfojtom, ha muszáj, ha nem tudom elkerülni az embereket, de nekem elmúlik magától amúgy is.

Úgy hogy ha megoldható aznap vagy amíg tart nem megyek sehova.Megvárom míg elmúlik.Vagy ha muszáj emberek közé mennem akkor ha bármit kérdeznek amennyire csak lehet szűkszavúan válaszolok

Velem is gyakran előfordul,ezért általában kerülöm az embereket. :D

2 hete egy hétig így voltunk a munkatársammal, pedig nem vele volt bajom, ezt tudta is. Fura volt, de jobb volt így, mert akkor a dühömet rajta vezettem volna le, ezzel fölös feszkót gerjesztve.

Igen, elmegyek futok egyet, viszem a kutyust is.

Persze! Napi 8.5 órában, hétfőtől péntekig, hivatali időben. -_- bár magamra zárhatnám az iroda ajtót és kitéphetném a telefon zsinórt.

Sajnos velem is megesik, de rendszertelenül. Ilyenkor elvonulok és próbálok aznapra nem szervezni semmilyen programot sem, kikapcsolom a netet a telefonomon és elvagyok egyedül. Ha esetleg mégis el kell mennem itthonról, szólok a körülöttem lévőknek, hogy nincs jó napom és ne vegyék magukra a viselkedésem.

Nekem rengetegszer van ilyen érzésem és ilyenkor bemegyek a szobámba. Ha valaki bejön akkor elkezdek vele ordibálni. Ilyenkor elmegyek és a falhoz dobálok valami random labdát a szobámban vagy körbe-körbe sétálok és kitalálok valami történetet a fejemben lévő gondolatokról.