Ez embereknek nem szabad gyengeséget mutatnod, mert ha egyszer is megteszed, megjegyzik örökre azt a pillanatod és többé nem fognak emberszámba venni?

Ez egy phaszság, pont, hogy emberibbé válasz tőle a másik szemében. Persze nem árt megválogatni, hogy kikkel kerülsz közelebbi kapcsolatba.

Valahogy így,igen.Kivéve ha másodjára már megmutatják,hogy a szerénység,kedvesség nem egyenlő a gyengeséggel.Egy példa:A börtönben is ezért kell fölállni a zárkában,és egymás után megmutatni mindenkinek,hogy mostantól kezdve hogy álljanak hozzá a többiek.

Szerintem csak azok esetén van így, akik direkt mások gyengeségére "vadásznak", de nem hinném, hogy "örökre megmaradna", maximum kis közösségben, ingerszegény környezetben. Én úgy gondolom viszont, hogy nem lehet úgy élni: "jajjj nehogy valami határozatlanságot mutassak mert akkor hejehujahajj, mi lesz, megjegyzik és felemlegetik". Így befeszülve nem jó létezni, mert ezt is megérzik.

Igen ez így van, többször tapasztaltam.

4-es vagyok:Na persze a normális életben,ezt sokkal nehezebb kivitelezni,pl. munkahely,párkapcsolat,ott megkell próbálni máshogy meggyőzni az illető személyt,aki lenézi a másikat,hogy ő bizony egy nagyon ferde gondolkodásmóddal van megáldva.

Elnéztem,nem 4-es,3-as voltam az előbb.

Minden embernek vannak gyenge pillanatai.Meg vannak olyan emberek akik mások gyenge pillanatait, időszakait arra akarják hasznáni, hogy föléjük tudjanak kerekedni. Ez élteti őket, hogy másokat lenyomjanak és folyamatosan keresik erre a lehetőségeket. Sokan az érzelmek kimutatását is a gyengeség jelének tartják. Viszont én úgy vagyok vele, hogy az érzelmeim a személyiségem alapját képezik és eljutottam oda, hogy fel is tudom vállani ezeket mert az élet számtalan területén bizonyítottam már a keménységemet.És így azok akik kicsit is ismernek nem fognak belém állni. A új próbálkozókat pedig már rutinból helyreteszem. Az biztos, hogy az életnek megvannak a maga farkastörvényei, vannak helyzetek amikor az embernek erőt kell mutatnia mert különben megszégyenül a környezete előtt. Lehet játszani a fa$za gyereket, de ezekben a nehéz pillanatokban dől el, hogy tényleg komolyan vehető ember valaki vagy csak egy szerepet játszik. És a színészről csak egyszer kell hogy lehulljon az álarc, onnantól már nem fogja tudni hitelesen alakítani a szerepét.

Miért ne szabadna? Attól leszel hiteles, hogy tisztában vagy a gyengeségeiddel, tudod is őket kezelni, ebből adódóan pedig simán fel is vállalod őket. Nem vagyok az a minden moslékot más nyakába öntő bizalmaskodó ember, de sosem taktikáztam azzal, hogy ne mutassam magam gyengének. Nem lenne önazonos. Nekem pedig van önbizalmam és önismeretem elég ahhoz, hogy tudjam, miben vagyok jó vagy rossz, mit várhatok nagyjából magamtól, így pedig nem érdekel, ha más is ismeri a gyengéimet. Sok újat nem tudnak mutatni, sokat nem tudnak tenni ellenem az információ tudatában sem, mert felfegyverkeztem - nem ellenük, magam ellen.