Miért nem szeretnél gyereket?

29 éves nő vagyok.

Igazándiból, nem csenget nekem az a bizonyos biológiai óra. Anyukám ezt számtalaszor elmesélte, hogy: "Ő pontosan tudta, hogy majd 27 évesen akar házasodni és majd valamikor 30 körül akar gyereket és a biológiai óra nála milyem erős volt". Hát nálam tök kussban van, nem csenget, hogy "mikor szülsz már". Illetve, hozzá kell tennem, hogy a szüleim rengeteg rossz pénzügyi döntést hoztak az életük során (boldog gyerekkorom volt ugyan, de tiniként nagyon lehangoló volt a szegénység). A tesóimmal azért nem tapasztaltunk meg túl jó anyagi létet. Ez van. Használt ruhákat hordtunk. Nem tellett a fogszabályzóra, a fogaim meg csálén álltak. Nem volt se jogsi, se tovább tanulás. Se osztálykirándulás. Se szallatavató. Se nyaralás. De a szüleim ragaszkodtak a nagy családhoz. Egyik tesómnak sincs még se háza, se gyereke, talán nem véletlenül. Sokszor eszembe jut: szülnék Én szívesen 20-25 évesen, ha a család betolja alám a saját lakást, mint sok csajszika alá, aki odáid meg vissza van magától, mert fiatalon szültek. Közben meg a familía össze dobta nekik a lakásra valót.

Ebből kiindulva. Ha nekünk valaha gyerekünk lesz, akkor egy lesz és nem több. Mert én nem akarom se magamnak, se a páromnak, se a gyereknek azt a garas tologatást, ami nálunk volt.

De egyelőre úgy érzem, hogy egyszerűen még nem akarok gyereket. Nem vonz. Nincs hova. Nem szól a biológiai óra, amiről Anyu olyan sokat beszélt. Ha meglátok egy gyereket, vagy főnökasszonyom traktál az unokás képeivel, akkor nem az van a fejemben, hogy: "hú, milyen cuki kis lurkó". Hanem az, hogy oké, jó, de engem más kölyke tökre és teljesen hidegen hagy és csak udvariasságból mondok valamit.

Nem igazán értek a nyelvükön és nem tudok velük mit kezdeni. Félek a terhességtől meg a szüléstől is. Illetve, a szoptatás gondolata se vonz. Lehet ufó vagyok, de ez van. Youtuber anyukanál volt, hogy videó alatt kellett szotatnia az újszülöttet.... Nem látszódott, hogy szoptat. Csak hallatszott, hogy lefetyel a gyerek.... És hányingerem volt miatta...

Illetve, nagyon szeretem a mostani életünket. Hogy kettesben vagyunk a párommal és egymáshoz kell csak alkalmazkodnunk. Akkor és annyit bújunk össze, amikor akarunk. Tudok időt szentelni a hobbiainnak. Azt eszünk, amit akarunk. Nincs időhöz és más igényihez kötve az életünk.

Két gyerekes kollega nőm sokat panaszodik, hogy: "állandó rohanás az élete. Nincs magára ideje a gyerekek miatt. Minden napra jut egy edzés munka után, amire cipelni kell a gyerekeket. Négy félét kell főzni, mert finnyásak a gyerekek. Hétvége is a szolgálattról szól. A férjével szar a kacsolata. Gyerekeikkel alszanak. Nem tud pihenni."

Ezek mind olyan dolgok (pihenés, alvás, nyugalom, spontenaitás), amiket szeretek és nem szeretnék róluk lemondani 10+ évre a gyerek kedvéért.

Vannak terveim és nem érzem magam úgy, hogy uristen kifututok az ídőbő.