Miért negatív tulajdonság, ha valaki szereti túlgondolni a dolgokat?

Mert sok esetben a túlagyalás a hatékonyság ellensége.

A nike szlogrnje sem véletlenül a Just do it.

Ne agyalj csak tedd meg.

Én ugyanilyen vagyok.

Akkor is működik a túlgondolás, ha alapvetően nincs mit túlgondolni, de mivel kikapcsolni nem lehet, ezért olyat is túlgondolok, amit nem kéne, és teljesen felesleges. Saját magam számára bonyolítom meg, saját magamnak okozok még nagyobb vagy plusz problémát, amit aztán nem tudok megoldani, ami miatt lehet stresszelni, ami kreál egy újabb problémát, amit megint túl lehet gondolni és így tovább...

Úgy lehet negatív, ha ezzel magadnak nem okozol jót, ha ez téged hátráltat, vagy ha az egészbe belevonsz mást is, és őt hátráltatod.

Ha folyton megkérdőjelezi minden érzelmét és gondolatát, az nem vall stabil önképre. Annak hiányában pedig nem beszélhetünk önismeretről, mely hiányában nincsenek működő megküzdési stratégiák, értelmezhető célok, és így tovább.

A klasszikus túlgondolás szorongáshoz, hosszú távon állandósult stresszhez és depresszióhoz vezethet. Ráadásul teljesen értelmetlenül.

Saját tapasztalatokból szólva:

-fárasztó, mert nem tudom "kikapcsolni" és állandóan pörög valamin az agyam. A legapróbb hibát is sokszorosra nagyít, túlanalizál és egy pozitív dologból is képes egy teljesen negatívat facsarni.

-nem tudom élvezni az adott helyzetet, mert azon kattogok, hogy ezt jól csináltam? biztos jót mondtam?

-ördögi kör. Mint előttem is írták, előkerül egy teljesen apró bukkanó, de az agyam felnagyítja, parázok rajta és onnantól jön az újabb probléma és elindul a körforgás..

-néha aludni sem tudok miatta. Ezt kellemetlen lesz leírni, de nem igazán szeretek egyedül maradni a gondoltaimmal, egyre tudatosabban próbálok rajta változtatni és nem hagyni, hogy a negatívabbak előjöjjenek, de még van hová fejlődni. Egyszerűen szinte mindig kilyukadok valamin, amit túl lehet gondolni. Vajon miért úgy mondta? Miért nézett úgy? Miért beszélt velem úgy, ahogy? és társai.

Engem nagyon gátol a túlgondolás és egyre jobban próbálok rajta változtatni, mert nagyon sok felesleges stresszt és gondot okoz nekem. Lekopogom, de eddig úgy néz ki, hogy jó irányba halad a változtatás.

Ugyanez a helyzet nálam is. Én minden szituációnak a lehetséges verzióját átfutattom az agyamon. Mindent megkérdőjelezek. Az egyszerű dolgokat is általában a legbonyolultabban fogom fel. Érzem magamon, hogy ez már nem feltétlen a normális szinten van, mivel kezdek besokalni a gondolataimtól érzem magamon, hogy elfáradok ettől az állandó felesleges gondolkozástól. Nem azt állítom, hogy nem jó /nem kell gondolkozni, de már van egy szint, ami már nem normális és kimerítő,mert igenis kell és jó dolog.

Tippek, amik nekem beváltak az az, hogy ha észreveszem magamon, hogy megint túlságosan gondolkozok (nem tudom mi erre a megfelelő szó) akkor próbálom észérvekkel meggyőzni magamat arról, hogy nem érek ezzel semmit se el csak stresszesebb leszek. Általában vagyis inkább csak magamról tudok beszélni, hogy túlgondolás nem csak úgy magában van, hanem társul hozzá vagy abból fejlődik ki/az segíti rá, hogy hajlamos legyen az ember túlgondolni a dolgokat. Ilyen például a szorongás, maximalizmus vagy a megfelelési kényszer.

Visszatérve a megoldásra, ahogy az előttem lévők is írták próbálj lazítani, nem rágörcsölni a dolgokra vagy ha te magadról is tudod, hogy szorongó típus vagy akkor a szorongást kezelni például nekem bevált a légzőgyakorlat, meg szimplán végiggondolni mi okozhatja és hogy annak tényleg nagy jelentőséget kell szentelni vagy sem.

Remélem segítettem!