Nagyképűség tőlem, ha csak nálam nagyobb tudással bíró embertől fogadok el tanácsot?

Inkàbb csőlátásra vall.

Néha az egyszerűbb emberek is mondanak olyat amin érdemes elgondolkodni.

Nem az embereket kell szűrni, tök mindegy ki mondja, hanem a tanácsokat, hogy MIT mondanak.

Es azzal vagy élsz vagy nem.

Igen egy pöcs vagy.

A tudásnak ezer formálya van, és csak mert te a hagyományos értelemben sikeres vagy a tanulmányaidat nézve, még nem biztos hogy bölcs is vagy, vagy kreatív, vagy hogy más egyébb tanulmányokban nem mérhető tudásban neme jobb valaki nállad.

Attól függ, milyen témában...

Ha pl. a kertészkedéssel kapcsolatban vannak problémáim, nem feltétlenül egy egyetemi oktató tanácsát kérem ki, hanem a szomszéd 80éves Józsi bácsi sokkal gyakorlatiasabb, hasznosabb tanácsot tud adni - rögtön.

Akkor kritizálta vagy tanácsot adott?

Magát a tanácsot kell megnézni, nem azt, hogy ki mondja. Több nyelven beszélő emberek is mondhatnak neked hülyeséget a nyelvvel kapcsolatban, vagy olyat, ami nekik működik de neked nem. Nem kell az ő tanácsukat se vakon elfogadni.

Úgy is meg kell hallgatnod mindenki tanácsát, mert az emberek úgy általában osztják a tanácsot ezerrel, aztán magadnak eldöntöd, hogy az adott tanácsnak az adó féltől függetlenül van-e értelme vagy nincs, segít-e neked vagy nem.

Én értem mit mond a kérdező.

Nem nagyképűség, én is csak olyantól fogadok el tanácsot aki AZ ADOTT DOLOGBAN többet tud nálam (vagy legalábbis valamit...).

Ez az ember nem feltétlenül egyetemi professzor, ha egy egyszerű ember jártasabb nálam a kertészkedésben vagy a fal levakolásában, akkor elfogadok tőle tanácsot. De ha a második falunál nem járt még tábolabb, ne akarja megmondani hogy miért nem érdemes külföldön tanulni.

És a kérdezőnek se akarja megmondani hogy hogy kell nyelveket tanulni olyan, aki egyet se tud. Nyilván, ha egy adott dologban nem tud nálad többet, de azért számottevő ismeretei vannak (esetedben pl ha valaki csak egy nyelvet tud), az mondhat olyat amit érdemes megfogadni. De a "nem értek hozzá, és így is megmondom a tutit" okoskodóktól engem is ver a víz.

Kérdező, akár igazad is lehet abban, hogy okos embertől érdemes tanácsot elfogadni, de nem mindegy a kontextus.

Szakmunkás vagyok, de csúfolnak "informatikusnak" is.

Arra jöttem rá, hogy van valamennyi ismeretem bizonyos dolgokról és nagyon hamar tanulhatok profiktól szakmailag, viszont egy tanulatlan embernél nehezebb jobb tesztelőt találni egy módszer vagy egy folyamat vizsgálatára (most természetesen csak a gyakorlati, egyszerű hétköznapi dolgokról írok).

pl.: Csinálsz egy weboldalt vagy alkalmazást, akkor egy "fiatal" intuitívan megtalál minden funkciót akkor is ha hülyén csináltad meg, na de ha "Marcsi nénit" ülteted le elé, akkor azonnal meg mondja hogy mit nem talál a hol. Természetesen sokszor fog butaságot mondani, de azzal, hogy beszélsz vele a termékedet új perspektívából tudod nézni.

Valahogy így van ez a tanulásmódszertannal is.

Nem az a jó matektanár aki gyorsan fogja fel az anyagot, hanem amelyik a leghülyébb embernek is el tudja magyarázni - márpedig a témátok nem a nyelvészet volt, hanem a nyelvek tanulása.

Lehet, hogy a szerencsétlen próbálta azt a módszert amivel te tanultál, de neki nem vált be, ezért valós kritikát fogalmazott meg - persze lehet az is, hogy letudta egy "ez a módszer baromság" legyintéssel érv nélkül. A helyzet tisztázatlan, de szerintem nem volt etikai és retorikai szempontból helyes az, hogy a szemére hánytad a tudásának hiányát: jobban jártál volna te is meg ő is ha inkább a saját módszered mellett gyakorlati érveket hozol fel.

TL;DR:

A nagyképűséged attól függ, hogy konkrétan mi volt a beszélgetésetek, de nem volt okos dolog az eredményei hiányával visszavágni.

Igen, az.

Pl. simán el tudom képzelni, hogy az illető nagyon könnyen tanult valami más módszerrel valami mást. De akár az is lehet, hogy a módszeredről még a laikusnak is látszik, hogy hülyeség.

A szokásos példával élve, nem kell focistának lenned ahhoz, hogy megnézz egy magyar és egy angol bajnoki focimeccset és levond a következtetéseket