Mi a baj a generációddal?

'80-ban születtem.

Semmi különös probléma nincs. Ugyanúgy gondolom, mint az első. Mindenhol vannak idióták.

És persze nem mindenki ugyanolyan gondolkodású, ugyanolyan értékrendű, ugyanolyan életet él, aki egy generációba tartozik.

Nekem az tetszik a mi generációnkban, hogy simán elvoltunk mindenféle kütyü nélkül gyerekkorunkban, tiniként, de mégis teljesen természetes számunkra, és simán használunk mindent, mert még nagyon fiatalok voltunk, amikor bejöttek.

#4: Ameleltt, hogy alapvetően igazad van, és ment a pozitív értékelés, azért itt is van pár dolog, amit nem lehet általánosítani. Főleg ami a technikához való hozzáállást illeti. Csak pár évvel vagyok nálad fiatalabb, de a velem egykorú, sőt, pár évvel fiatalabb munkatársak elég szép hányada óriási kihívásokkal küzd az informatikai eszközök terén.

Ami pedig a "kütyüket" illeti: azért a tévé, rádió, később a NES és a GameBoy elég komoly szerepet töltött be sokunk életében. Persze, mi ezt nem tartjuk "kütyünek", mert nekünk természetes. De nagyszüleink, sőt, sokszor szüleink számára még a tévé is új technikai vívmány volt.

Semmi.

Minden generáció ugyanaz, csak a világ változása miatt máshogy jön ki egy-egy jellegzetesség.

Például tini korban mindenkinél jellemző a divatkövetés. Csak az előttem (kettővel?) lévő generáció baboskendőt hordott, az utánam lévők meg tiktok trendeket táncolnak.

Mikor magnó volt azért voltak oda. Mikor tv volt azért. Most hogy van telefon, azért. Semmi nem változik, csak az idősebbek akik semmit nem tudnak egy adott dologról, szeretnek 0 hozzáértéssel és empátiával beleszólni dolgokba...

Teljesen obektív nem tudok lenni, csak a saját tapasztalataim alapján írok.

90-es évek közepén születtem.

Se ált.suliban, se közepsuliban, se utána (ki hova ment) nem volt normális osztályközösség, meg normális kapcsolatok. A legtöbb kapcsolat felszínes volt, meg erőltetett, kb. "ha már egy osztályba járunk, legyünk már valamennyire jóban" elven működött. Normális osztályközösség nem alakult ki, rengeteg klikk volt, akik ha nem egymás haját tépték az már jónak számított, egyébként a kis csoportok nagyon szóba se álltak egymással, ha már kialakultak, új külső embert nem engedtek be, gyakrabban rúgtak ki valakit, aki utána mehetett amerre látott. Miután meg elballagtunk az egész közösségből semmi nem maradt, még a klikkek se tartják egymással a kapcsolatot. Volt barátok egymásról évek óta nem is hallottak, ha véletlen összefutnak valahol, és rákérdeznek hogy na mi újság, az már jónak számít.

Ált. sulis osztálytalálkozó nem tudom hogy valaha lett volna, pedig azt hiszem 2nek is le kellett volna mennie idő alapján, de a legtöbben kb. látni se akarják egymást, örülnek, hogy vége van annak a 8 v. 4 évnek és dobbanthattak.

Az internet kisgyerekkorban, a menő telók, okostelók meg kamaszkorban jöttek be, max. annyi hatása volt ezekre, hogy az összes fenti áttevődött a virtuális térbe.

De ezt saját tapasztalatok alapján írom, meg azok alapján, amiket ismerősökkel, barátokkal beszéltem, hogy ők mit tapasztaltak.

Egy ilyenből meredek lenne egy teljes generáció problémáira következtetni, lehet hogy valaki ennek pont az ellentétét élte meg.