Furcsa, ha valaki nem tud boldog lenni és lelkesedni semmi iránt, élvezni az életet a koronavírus miatti fenyegetettség, és 1-2 egyéb aggodalma miatt?

*ez-az

Ekkora covid para azért gáz (veszélyes, de emiatt összeomlani túlzás) van ott más, sokkal nagyobb gond a háttérben

Sosem értettem mi ebben a vírusban a nagy para. Legtöbben átestünk rajta csak nem vettük észre. Ilyen vírusnál a krónikus betegeknek kell görcsölnie nem a társadalom 90%-nak ahogy most megy

Csak sajnos, tesznek róla, kedves utolsó, hogy mindenkit utolérjen a vékony fosás. Pedig a félelem a legnagyobb immunrendszergyilkos.

Velem is ez van, de nem a vírustól való félelem, hanem az intézkedések és a társadalmi elvárások miatt (legalábbis én így érzem). Egyetemista vagyok és megszoktam, hogy kollégista voltam, bejártam az óráimra, minden nap találkoztam a szaktársaimmal és köztük a barátaimmal is, tudtunk szervezni egy-egy közös programot vagy csak tudtunk egy jót enni és beszélgetni az órák után, diákmunkákat tudtam vállalni, be tudtam ülni a könyvtárba tanulni stb. Ehhez képest haza kellett költöznöm, digitális oktatás címén hónapokon keresztül a képernyőhöz voltam ragasztva, nem tudtam személyesen találkozni a velem élőkön kívül senkivel sem (de őket is csak esténként, munka után láttam), elveszítettem a munkám, sokkal nehezebben ment a tanulás, minden be volt zárva (pl. étterem, kávézó, könyvtár, edzőterem). Tulajdonképpen minden megváltozott körülöttem és, ha nem is mindent, de nagyon sok mindent elveszítettem, amit szerettem. Mindeközben a csapból is az folyt, hogy most itt van az óriási lehetőség, ne szalaszd el, most tuti mindenre van időd és energiád, most megvalósítanod magadat, most kell valóra váltanod az álmaidat stb., stb., és, ha te nem így érzed vagy nem vagy rá képes, akkor egy utolsó senki vagy és a te hibád az egész. Szóval, ha esetleg nem kezdtél el futni, nem vettél részt legalább egy online jógán vagy Rubint Réka live edzésen, nem tanultál meg héberül, nem kezdtél el egy új hobbit, nem írtad meg előre a szakdolgozatodat, nem vállaltál önkéntes munkát stb., akkor kudarcot vallottál és egy rossz, mihaszna ember vagy. Ha megviselnek a korlátozások, félsz a vírustól, magányosnak érzed magad, unatkozol, várod a végét stb., akkor is csak gyenge, lusta, életképtelen vagy és magadnak okozod a bajt. Szerintem rám pl. ez a fajta hozzáállás is abszolút rossz hatással volt, amellett, hogy alapjaiban is megviselt ez a helyzet. Egy mosolygós, vidám, ambíciózus, szorgalmas lány voltam, barátokkal, tervekkel stb., és most kb. alig van életkedvem, alig van kihez szólnom, hetek óta nem hagytam el a házat, csúszni fogok az egyetemen, nem tudok aludni, nem tudok enni, még felkelni is nehéz és depresszióval, szorongással kezelnek.