Túl érzékeny vagyok, túl nagy az empátiám. Mit tegyek?

Annyira sajnálom azokat akiknek rosszabb a sorsa mint az enyém. Nekem sincs luxus életem, de nem éhezem, az alapdolgok megvannak, egészséges vagyok. De ha mondjuk nézek valami riportot, ami szegényekről szól, akkor nem bírom ki sírás nélkül, főleg ha gyerekekről is szó van. A rossz sorsú gyerekek miatt képes vagyok órákat bőgni, annyira nem igazságos, hogy ilyen borzalmas dolgok is vannak. Pl. most is láttam egy videót egy 3 éves kisfiúról, aki nagyon beteg, gépekre van kötve, nem tudja ellátni magát és soha nem is fogja tudni, csak fekszik magatehetetlenül, és a karácsonya is így fog telni. Annyira borzasztó és nehéz ezt felfogni. Legalább ha boldog lenne, de belegondolva, hogy ő nem is érti az egészet, hogy mi a baja, mert 2 éves koráig egészséges volt, utána alakult ki nála ez a betegség. És így, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen állapotba került, nem is érti az egészet, előtte életvidám volt és játszott a többi gyerekkel, most meg már valószínű soha többet nem lesz erre képes.

Az ilyen helyzetek nagyon lehangolnak, és olyankor csak sírok megállás nélkül, mert nem értem miért ilyen igazságtalan az élet egy ártatlan kisgyerekkel vagy bárkivel, de ha gyerekről van szó, akkor borulok ki a legjobban.

Azt kívánom bárcsak ne lennének emberi érzéseim, mert akkor nem fájna ennyire, hogy ilyenek vannak a világban. De túl érzékeny vagyok és túl nagy az empátiám. Ez ellen tehetek valamit? Nem akarok érzéketlenné válni, csak azt szeretném, hogy ne szomorodjak el ennyire az ilyen dolgok hallatán/láttán.

És nem is szívesen vagyok boldog az ilyen hírek hallatán, mert pont az az igazságtalan, hogy én örömben töltöm a karácsonyt, mindenki nevet meg boldog, miközben mások meg ilyen helyzetben vannak.