Nem voltam kedves és most rosszul érzem magam, pedig apróság, de mégis?

A történet:

boltban voltam, elég rossz napom volt és magam alatt voltam/vagyok.

Egy idősebb úr előttem a sorból átment volna épp egy másikba, amit megnyitottak, de közben mégis visszajött, meggondolta magát ( rájött hogy ugyanakkora volt), de én már közben a helyén voltam.

Erre ide szólt miközben visszajött, hogy "ne haragudjon, csak elbambultam".

Én meg erre unott porfával dünnyögtem odamondva egy "Nagyon jó"-t sóhajtva.

---

Ennyi a sztori maga, de a bácsi előttem volt ugye utána, (a sorban az elválasztót a pénztár előtt is kirakta elém, azt megköszöntem, de nem hallotta szerintem.)

Nem is ezért érzem magma rosszul ( talán páran nem is értik), hanem mert belegondoltam ott utána egyből, hogy egyedül volt ( talán magányos is), idősebb is volt már, ki tudja meddig él.., nem is szoktam bunkó lenni, most valahogy a rossz hangulat lehúzott, pedig tudom milyen jól tud esni még idegentől is néha 1-2 kedves szó... Amit most nem tudtam "megadni", pedig alapból meg szoktam...

Utána még a pénztáros szólt neki, mert kifolyt a mosogatószer, hogy "Nem vette észre?", az idősebb úr meg egyből mondta feszülten kicsit, hogy "Nem én voltam". Annak örülök, hogy ha már én nem, legalább a pénztáros kedves volt vele, letörölte a pultot is meg azt is, és még volt 1-2 kedves szava is hozzá közben. A bácsika ugyanis kedves volt.

Tudom, nem nagy dolog, de ma érzékeny vagyok, és belegondoltam, hogy biztos a magányos bácsinak is sokat jelent pár kedves szó. Ha valaki olvassa, -most lehet nem is érti a rossz érzésemet és miért izélek rajta- azért, hogy legközelebb talán eszébe jut annak aki olvassa ezt egy idegennél, és lesz egy kedves szava hozzá. Az olyan emberséges.

Nekem is van általában, csak nagyon magam alatt voltam ma, és bár nem tűnik nagy dolognak, de bánom, hogy ennek hatására én is rideg voltam..