Mi az a dolog amin nem tudsz soha túl lenni?

Gyermekkoromban minden nap vert az anyám.

Én ezen sosem fogom túltenni magam.

Illetve a mentális betegségeim is egész életemben kísérni fognak.

A szociális fóbiám.

Ebből kifolyólag, hogy sosem tudtam igazán kiállni magamért, amikor kellett volna.

Az egyik az, hogy olyan egyetemre jelentkeztem, ami valójában soha nem érdekelt igazán, és sok év elment a levesbe, mígnem otthagytam végül. Ha visszaugorhatnék az időben, mást tanultam volna.

A másik, hogy az öcsémmel idestova 10 éve hidegháborús jellegű a kapcsolatom, és mára már ott tartok, hogy csak papíron tartom testvéremnek. Ő otthon élősködik a szüleimen, egész nap a szobájában döglődik, dolgozni esze ágában nincs. Primitív, önelégült, bármiféle belátásra képtelen példány. A legjobban az fáj, hogy a szüleim soha nem kértek rajta számon semmit, és akármikor konfliktusunk volt, soha nem álltak ki mellettem. Rá egy rossz szót nem lehet mondani, mert hát mi lesz akkor... Ahogy telnek az évek, egyre inkább úgy érzem, hogy ezen már nem lehet változtatni. Pedig akartam, nem is egyszer.

Amikor azzal az indokkal dobott, hogy azért nem fekhet le velem soha, mert nem érne véget soha közöttünk.

Ez a mondata úgy fáj, mintha kést vágott volna belém. Ezzel megakadályozta, hogy valaha is lezárhassam. Ha azt mondta volna, hogy nem érez irántam semmit, akkor le tudtam volna zárni.

Nagyon kegyetlen módon bánt el így velem, mert soha többé nem lesz párkapcsolatom ezzel a tudattal.