Érdemes olyannal kedvesnek lenni aki ezt nem viszonozza?

Ha csak azert vagy valakivel kedves, meet viszonzast varsz, akkor en nem neveznem alapvetoen kedvesnek magamat.

Dontsd el, hogy milyen ember akarsz lenni. Ha az erdekeid vezerelnek, akkor nem eri meg.

Csak azzal vagyok kedves, aki velem is normális. Nem kell mézesmázoskodni, mert azt sem szeretem, de a tahó parasztokkal én is ugyanilyen stílusban viselkedem, ahogy ők velem.

Dolgoztam pénztàrosként, korán reggel nyitás után nem sokkal betalált egy bunkó faszi, aki gondolom ballábbal kelt és rajtam vezette le a frusztráltságàt.

Konkrétan rám üvöltött a f@szfej, pedig semmi oka nem volt rá. Ha valami árkülönbözet is van a blokkon (mert mondjuk a gépen nem frissítették az épp akciós termékeket), akkor is oda lehet menni egyből az ügyfélszolgálatra és visszaadják a pénzt. Csak ahhoz agy kéne, hogy néhány vásárló felfogja, hogy mi pénztárosok sem fejből tudjuk mind az 5 millió termék áràt és aktuális leárazását.

Gyűlölöm az ilyen embereket.

Szívből remélem, hogy visszakapja az összes idióta azt, amit érdemel.

Én alapvetően nem vagyok egy kedves, jószívű természetű ember, nem is akarok annak látszani, gyűlölöm a képmutatást. Idegenekkel szemben udvarias és segítőkész vagyok, de hideg és távolságtartó is egyben, de tőlük nem is várok semmi viszonzást, soha nem érdekelt pl. ha az eladó bunkü volt velem a boltban, nem az én bajom, hogy valami baja van, nem veszem magamra, nem hat a hangulatomra. Ha valakit tisztelek, kedvelek, azzal kedves vagyok akkor is, ha épp szar kedvében van és nem viszonozza - egy darabig. Ha elkezd ezzel visszaélni, akkor átgondolom az egész kapcsolatot.

Kevés embert engedek közel magamhoz és könnyen elengedem az embereket az életemből. Ha valaki rendszeresen szarik a fejemre, ha valakivel nincs kölcsönösség, ha valaki bunkó velem akkor azt nemes egyszerűséggel leszarom, nem az életem része, nem érdekel.

Bunkó eladóval pincérrel ugyanolyan kimért és udvarias vagyok, mint egy nem bunkóval. Nem fog személyre szabott bánásmódban részesülni, nevelgetni pedig pláne nem fogok senkit. Persze az nincs kizárva, hogy utána írok egy levélkét a főnökének, vagy többet nem megyek oda.

Ha valaki nem köszönt, akkor viszont én se köszöntöm utána fel. De örülök is, ha minél kevesebb köszöntő van, utálom, hogy nem tudok hátradőlni, és élvezni a születésnapom napját, mert egész nap jönnek a hívások, és mindenkivel illik bájcsevegni valamennyit.

Egyébként manapság az emberek annyira élnek vissza a bizalmaddal, amennyire nyitsz feléjük. Ez ilyen tipikus proli viselkedés.