Mi a véleményed egy olyan emberről, aki elítéli ahogy a romákkal bánnak, és szerinte gyökeres változtatás kell?

Jogos teljesen, de én is azt mondom, hogy mindkét oldalon kell változtatásokat eszközölni.

Egyrészt kezdeni kellene valamit a roma bűnözéssel, azokkal a csoportokkal akik munkakerülők, de azt is komolyabban kellene ellenőrizni és szankcionálni a negatív diszkriminációt, pl ha egy cég származás alapján szórja ki az álláskereső jelölteket, stb. Illetve kicsi kortól el kellene kezdeni az érzékenyítést.

Azt gondolom, hogy naiv. A romák között is van mindenféle ember. Bocsi, de nekem hadd ne kelljen szeretnem a verekedős, balhézós, a börtönből ki-bejáró sötét alakokat.

Vannak normális roma ismerőseim. Velük jóban vagyok, őket szeretem. De nem mindenki ilyen.

A mi városunkban is van néhány környék, ahova fehér embernek nappal se tanácsos menni. Nem véletlenül. Hiába mennél oda mindenféle előítélet nélkül, nem érdekelné őket.

#1: Eltekintve attól, hogy a 95% az extrém durva túlzás, az, hogy sokan közülük nem tisztességesen élnek, pont annak köszönhető, ahogy a többség viszonyul hozzájuk. Ördögi kör... Amikor sok munkahely élből elutasít minden roma jelentkezőt, fel sem méri, hogy alkalmas-e a munkára, hanem valami kamuindokkal elhajtja, akkor miről beszélünk? Persze, zengjük csak, hogy dolgozzon tisztességesen, meg tanuljon, meg ne lopjpn... csak amikor tanulni szeretne, nem tud, mert ugyanarra a teljesítményre 2 jeggyel rosszabbat kap átlagban, mint egy nem-roma. Aztán így persze érvényesüljön, tanuljon tovább, szerezzen végzettséget. Ezzel pedig a munkaerőpiaci lehetőségeit is drasztikusan lecsökkentik. Ahol ugyebár eleve rosszak a lehetőségei, mert a munkáltatók többsége hallani sem akar róla, hogy nála roma dolgozzon.

A nagy büdös helyzet az, hogy a mocsokból csak műveltséggel lehet kijutni. Ameddig a problémát csak szőnyeg alá söprik, sőt, netán pont a még nagyobb mértékű ellehetetlenítéssel próbálják azt "megoldani", addig nem lesz rosszabb. És igen, ha nem tud tanulni, nem tud dolgozni, akkor lopni fog. Ő is csak élni akar, csak a társadalom erre vajmi kevés lehetőséget ad nekik.

Ja, meg hát az sem elhanyagolható tény, hogy ugyanazért egy romát nagyobb valószínűséggel, illetve komolyabban büntetnek meg, mint egy nem-romát.

Mellékesen azért azt is jegyezzük meg, hogy sok nem-roma is követ el bűncselekményeket. Csak ha egy roma gyerek cigizik a suliban, azzal a lendülettel kicsapják. Ha az újgazdag apuka hófehér kislánya jelenik meg tajrészegen órán, még a tanár kap megdorgálást, ha ezt kifogásolni meri. (Konkrét eset alapján...) Ha egy roma kenyeret lop a boltból, komoly esélye van rá, hogy a bíróságon találja magát. Ha egy nem-roma vállalkozó csal az adókkal, rosszul jelenti be az alkalmazottait, általában rá sem jönnek, vagy ha mégis, akkor kap egy, az elcsalt összeghet képest nevetségesen alacsony bírságot.

Ha egy roma gyereknek lehetősége lenne úgy felnőni, hogy nem azt látja, hogy bármit tesz, őt úgyis megbüntetik, és lehetősége van valamit elérni, meg egyáltalán: ha azt látja, hogy vannak LEHETŐSÉGEI, akkor nagyobb eséllyel fog felkelni a mocsokból, és normális életet élni. Nem lesz 100%-os a siker. Hiszen sokaknak hiába van lehetőségük tanulni, ha azt látják otthon, hogy 6 általánossal is el lehet lébecülni, meg ha azt hallják, hogy az iskola csak hülyeség, apuci sem járta ki az általánost, mert sokkal jobb kocsmázni, akkor tényleg lehet, hogy hiába van meg a lehetősége, a gyerek nem fog élni vele. De lesznek sokan, akik igen. Akik felemelkednek a tudatlanság fertőjéből, és az ő gyerekeik már látni fognak egy pozitív példát, hogy bizony jó dolog tanultnak lenni. Közülük már sokkal kevesebben fognak elkallódni. A helyzet pedig generációról generációra javulni fog. Nem, nem 1-2 hónap alatt fog minden szép és jó lenni. De még csak nem is 1, vagy 2 év kell hozzá. Hanem évtizedek. Ami tényleg hosszú idő. De ha soha nem kezdjük el, akkor soha nem is lesz eredmény. 3 évtizede volt a rendszerváltás. Ha akkor a kormányok többsége nem közellenségnek tekintette volna a romákat, hanem elindult volna a felzárkóztatásuk, mostanra azok, akiknek ebben először részük lehetett volna, ma már valószínűleg szülők lennének, és a gyerekeik többsége már látna maga előtt egy pozitív mintát egy jobb életre. Ha akkor elkezdik, ma már nagyon látványos javulásnak lehetnénk szemtanúi. De nem kezdték el. Egyszer-kétszer voltak előremutató intézkedések, de ahhoz, hogy ezek érjenek is valamit, arra lenne szükség, hogy amit az egyik kormány elkezd, azt a másik ne rombolja földig. Ameddig az az uralkodó álláspont, hogy különítsük el a romákat, addig nem lesz előrelépés.

(És nem csak a romáknak kéne lehetőséget teremteni, hanem minden leszakadott embernek, családnak meg kéne adni a lehetőséget egy jobb életre.)

"Bocsi, de nekem hadd ne kelljen szeretnem a verekedős, balhézós, a börtönből ki-bejáró sötét alakokat.

Vannak normális roma ismerőseim. Velük jóban vagyok, őket szeretem. De nem mindenki ilyen."

Itt kezdődik az előítélet. Minden társadalmi csoportban vannak jó, és rossz emberek. Miért a romákat kell megcímezni, és miért nem lehet azt mondani, hogy "utálom az agresszív bűnözőket"?

"Az egyenjogúság megvalósult."

Dehogy valósult meg... "Papíron" esetleg. De hiába van hivatalosan egyenjogúság, ha eközben meg a bőrszín dönti el, hogy ugyanazon élethelyzetben milyen esélyeid vannak?