Van itt olyan, akibe a szülei “belenevelték” hogy “értéktelen”? Hogy lehet ezt visszafordítani, hogy nekem is egészséges önbecsülésem legyen?

Gondolj arra,hogy mi az, amiben jobb vagy másoknál. Ezen túl esetleg barátok tudnak segíteni.

Igen, bár elsősorban nem a szüleim... A szüleim a mai napig szeretnek és minden tőlük telhető dolgot megadtak nekem, amit csak tudtak. Viszont ők nem túl nyitott és érzelmes emberek, szóval ezt nem nagyon fejezték ki vagy csak nem olyan módon, amire én igazán vágytam és segített volna. Szóval például vettek nekem mindenfélét, bármi konkrét dologban kértem segítséget segítettek stb., de érzelmileg nem támogattak eléggé, nem nagyon ültek le velem őszintén beszélgetni, nem nagyon szeretgettek (pl. ölelés, simogatás) és hasonlók. Nekem ezek a dolgok pedig hiányoztak és sokat jelentettek volna, úgy éreztem nem értenek meg, nem törődnek velem és nem számítok nekik. Valamint sokszor kinevettek, viccelődtek rajtam, ami akkor szintén nagyon rosszul esett. Mai fejjel már nem így viselném, van önkritikám, én is szoktam magammal poénkodni és nálam ez belefér stb., de gyerekként ez is rossz volt, nem értettem miért csinálják, mit jelent és bántásként fogtam fel (pedig nem annak szánták). Gyerekkoromban sokat csúfoltak oviban és iskolában is a külsőmmel és a személyiségemmel kapcsolatban is (pufi, csúnyácska, csendes, visszahúzódó, félénk kislány voltam). Nagyon sok bántást kaptam a kortársaimtól, de felnőttektől is egyaránt. Idegenek is beszóltak, tanárok is bántottak vagy a családban is volt olyan rokon, aki szintén sokat bántott engem. Valamint az említett rokon rendszeresen összehasonlított a testvéremmel is (ég és föld vagyunk), mindig ő volt a szép, az okos, az ügyes, a kedves stb., míg én egy értéktelen, csúnya, bunkó senki. A szüleim ezekkel a dolgokkal sem nagyon tudtak mit kezdeni, vagy nem foglalkoztak vele, vagy nevettek rajta mintha vicc lenne vagy csak elintézték valami sablonos szöveggel, hogy "engedd el a füled mellett" és hasonlók". Úgyhogy ezek a dolgok sokat csorbítottak az önbizalmamon, amin a mai napig nem tudtam rendesen túllépni és még mindig jócskán van ezzel dolgom. Viszont nekem az segít a legtöbbet, ha tudom, hogy valamit mégis elértem (pl. tanulmányok, munka, hobbi) vagy valami kapcsán esetleg kaptam egy pozitív visszacsatolást, megerősítést, dicséretet vagy azt érzem, hogy valaki számára mégis fontos, értékes vagyok. Én ezekből szoktam merítkezni.