Szoktál úgy járni te is, hogy valaki azt mondja "szeretlek", de te nem tudod visszamondani?

Van egy ikertestvérem, akivel megromlott a kapcsolatom, mert betegesen véd mindenkitől és nem tudta elfogadni a páromat, mert az ő fejében az van, hogy engem mindenki bánt és kihasznál. Pedig ez nincs így, sőt sokszor éreztem úgy, hogy pont ő az, aki kihasznál. Jobb volt az életem, amíg nem beszéltünk, de ennek ellenére néha hiányzott, mert mégis csak együtt nőttünk fel illetve a szüleink is mindig mondogatták, hogy nem lehetünk örökké haragban, fogadjam el, hogy ő ilyen és ne foglalkozzak azzal, amit mond csak hallgassam meg és engedjem el. Úgy egy féléve kibékültünk, de már semmi se olyan, mint régen, csak azért beszélek vele, hogy a szüleimet ne bántsa ez az egész szituáció. Ma felhívott és a végén mondta, hogy "köszi a segítséget, annyira szeretlek", én pedig kinyomtam a telefont. Nem érzem úgy, hogy szeretem, csak elviselem, mert akkora pechem van, hogy vele kellett egy családba születnem. Alkoholista, pedig csak 23 évesek vagyunk, ráadásul lányok, rosszindulatú és agresszív, mondogatja, hogy neki a család az első, de csak bánt mindenkit. Anyukám már írt, hogy megint hogyan viselkedtem, legyek vele kedvesebb, mert nagyon próbálkozik és jó úton halad a változás felé, de ez egy nagy kamu. Néha már azon gondolkozom, hogy jobb lenne az ország másik végére költözni, hogy távol legyek tőle, de nem tudom itt hagyni az életemet, a barátaimat és anyukámékat, pedig a barátom teljes mértékben támogat ebben, miközben neki is nehéz lenne. Nektek van ilyen ember az életetekben? Aki azt mondja szeret, de te tudod, hogy nem igaz, mert a szeretet nem ilyen? Hogyan viszonyultok hozzá?