Miért érzem sokszor nyomás alatt magam?

Ugyan már, ez tök természetes, hogy parázol picit az ismeretlentől. Ez nem számít, ami számít, hogy amikor odakerülsz, akkor a tőled telhető legtöbbet tedd meg, hogy sikerüljön, hogy később ne megbánással meg önostorozással kelljen visszagondolnod ha netán mégsem sikerül valami. Illetve, ha nem sikerül, akkor kritikus szemmel próbáld felidézni az eseményeket, szemléld magad kívülről, hogy vajon mégis hol hibázhattál, majd vond le a következtetéseket és tanulj belőlük, fejlődj.

Én pl. mikor nagyon a szeren vagyok, akkor annyira elmélyülök, hogy a feladaton kívül szinte minden más gondolatot sikerül kizárnom a fejemből. Semmi para, semmi elterelés, csak a feladatra koncentrálok. Persze érzem, hogy a kicsit más a hangulatom, de mégis mintha észre sem venném. Legutóbb egy állásinterjún voltam így, összességében jó benyomást keltettem szerintem és ahogy elnéztem esélyes, hogy bejutok egy második körre is, sőt, akár fel is vehetnek (mivel ez több körös cucc). A legtisztább módon tudtam bemutatni a valós énemet, ilyenkor ez nagyon megy.

Úgy értem ezt a szeren vagyok dolgot, hogy olyankor szinte szárnyalok, elönt a magabiztosság, tudom mit csinálok és nem hibázok. Minden úgy zajlik, ahogy azt én szeretném, nem akadékoskodok. Ilyen nem sokszor van, de ha rám jön és jókor jön rám, akkor elég jó dolgok sülnek ki belőle. Állásinterjún is belecsöppentem ebbe az állapotba szerencsére.

Amikor ebbe az állapotba kerülök, akkor tulajdonképpen nincs jó kedvem, illetve rossz kedvem sem. Nehéz elmagyarázni, olyan gépies módba kapcsolok mondhatni, az emberekkel is nagyon jól szót értek ekkor, nem tud semmi sem felhúzni, kizökkenthetetlenül nyugodttá és fókuszálttá válok. Az álmosság sem keringet. A környezetem is észreveszi, amikor ilyen vagyok.