Van olyan, aki úgy érzi, hogy tényleges segítséget kapott ezen az oldalon?

Igen, már rengeteg segítséget kaptam itt.

Azonban tényleg sok a bunkó beszólás, de ezeket már megtanultam kiszűrni. Azok írásai számítanak, akik tényleg segítenek. Mindenki más mehet a troll-levesbe.

Rengetegen feszültséglevezetésre használják az oldalt, itt érzik magukat valakinek, mert a való életben nem mernének megszólalni ha valakivel nem egyezne a véleményük.

Abból táplálkoznak lelkileg ha másokba belerúghatnak virtuálisan. Utálom amikor nem a kérdezőnek írnak választ a kérdésére, hanem belekötnek egy másik válaszolóba, ráadásul ocsmány, provokatív, személyeskedő stílusban, csak mert ők máshogy gondolják.

Viszont emellett kaptam és adtam is segítséget itt. Lehet találni normális embereket is, csak sajnos az embert több negatív élmény éri az oldalon, mint pozitív.

De hogy egy hatalmas pozitívumot is említsek, én kaptam az oldaltól egy párt :) Bárhol összefuthat az ember a megfelelő társsal, nekünk pont itt sikerült egymásba botlani, és már több mint egy éve együtt vagyunk.

Két évvel ezelőtt megismertem itt egy srácot, aki nagyon mélyen maga alatt volt akkoriban. Gépiesen élte az életét, monoton, mint egy robot, minden érzelem nélkül. Minden nap eljárt a munkahelyére dolgozni, de a lelke totálisan darabokban volt. Talán már nem is volt neki lelke, kitépték belőle tövestől. Teljesen elveszett az emberiségbe vetett hite.

Azt hiszem, hogy az utolsó pillanatban találtunk egymásra. Évek óta depresszióval küzdött, már az öngyilkosság is megfordult a fejében több alkalommal. Értelmes, jóravaló, nagyon jó szándékú srácnak tűnt, őszintén sajnáltam volna, ha elveszik a ködben. Kár lett volna érte. Ráírtam. Visszaírt. Hosszú-hosszú (nagyon hosszú) levelezések követték egymást hónapokon, aztán majd' másfél éven keresztül. Pedig nem csináltam mást, csak meghallgattam őt, amit mondani akart a világnak, de senki más nem hallgatta meg őt, senki nem hallotta meg a hangját rajtam kívül a környezetében. És megértettem vele, hogy semmi baj nincsen vele, ő úgy van jól ahogy van. Ha pedig valaki mást mond, azzal ne foglalkozzon, élje a saját életét úgy, hogy ő boldog legyen benne.

Szépen lassan megnyílt nekem, elkezdett a mélységesen mély befelé fordulásából egyre jobban kinyílni és egyre kíváncsibbá vált a világ dolgai felé. Alternatívát mutattam neki, hogy másként is gondolkodhat a világról, nem biztos, hogy minden úgy van ahogy ő gondolja, hogy az egész világ ellene van és egyedül úszik az árral szemben.

Hatalmas utazás volt mindkettőnknek! =)

Ma már 180 fokos fordulatot vett az élete, teljesen megváltozott a családi kapcsolata a szüleivel és a testvérével, megváltoztak a szociális kapcsolatai a barátaival, munkatársaival, környezetével, párkapcsolatot is talált magának azóta és nagyon boldog a párjával. :)))

Talán a halál pereméről rántottam vissza őt az utolsó pillanatban.

Ez így leírva nagyon(!) gáz, de átélve mindezt óriási hatással voltunk/vagyunk egymásra, nagyon erősen befolyásoltuk egymás életét és jellemét (jó irányba). Életem egyik legnagyobb 'utazása' volt. Rengeteg dolgot tanultam tőle. És szerintem fordítva is igaz.

Nem szokásom annyira sűrűn kérdéseket írogatni, de az esetek talán 90% -ában nagyon rendes, segítőszándékú emberekkel volt dolgom. Sajnos a bunkóbb, alpáribb rétegből is kaptam ízelítőt, de már én is megtanultam őket kizárni.

Egyik alkalommal a legjobbnak hitt barátnőmről tettem fel kérdést, mire kommentben felvilágosítottak, hogy egy nárcisztikus leányzóval van dolgom. Utána olvastam ennek a témának és végig gondoltam, hogy hogyan is viselkedett velem és végre felnyílt a szemem és megláttam, hogy mit is művelt velem.. Annak a kommentnek hála felébredtem és végre a sarkamra álltam. Mára már nem része az életemnek és úgy érzem, így a legjobb :)

A másik eset pár hete történt, és azt hiszem erre nagyobb szükségem volt. Volt egy kérdés, ami alatt ki lehetett írni magunkból azt, ami minket akkor épp a legjobban zavart. A kissé negatív hangú monológomra érkezett is egy privát üzenet egy hasonlókorú sráctól, aki nagyon kedves volt és annyira jól esett a sorait olvasni! Amíg nem kaptam meg az üzenetet, nem is éreztem, hogy mennyire nagy szükségem volt már ilyen kis buzdításra.

Akkor is megköszöntem, de most is megteszem, mert sokkal nagyobb segítségek voltak ezek, mint ők gondolnák :) Szóval köszönöm szépen nekik még egyszer :)