Ki milyen tinédzser volt?

Én tipikus nerd voltam, azt leszámítva, hogy versenyszerűen úsztam is mellette. Nem igazán kedveltek az osztálytársak, kirekesztettek, engem meg alapvetően untattak az emberek (néha most is). Ezzel nem volt gondom, azzal már igen, mikor bullyztak. Aztán ennek köszönhetően anorexiás is lettem, végül majdnem a halálba koplaltam magam. A következő iskolaváltásnál egy jobb közegbe kerültem, ott lettek barátaim. Kicsit összeszedtem magam, nőiesebb lettem. 14 évesen csókolóztam először, inkább neten ismerkedtem. Akkoriban sok irigyem volt, mert vidéki suliba kerültem Budapestiként és valamiért bennük egészen furcsa kép élt akkoriban a pestiekről, ment rólam mindenféle ribizős pletyka is emiatt az osztályban, meg azzal kapcsolatban, hogy miért kerültem a nagy Pestről egy vidéki kisvárosba, mikor mindenki Pestre vágyik, de addigra már ki tudtam magamért állni. Itt ismertem meg a mai napig legjobb barátomat is.

Először igazi buliban szerintem végzős gimnazistaként voltam az akkori párommal és a barátaival, nagyjából ekkortájt is vesztettem el a szüzességem és ekkortájt ittam először alkoholt. A szüleim nem tiltottak, mint mondtam, csak szimplán magasról szartam az emberek többségére, mert unalmasnak találtam őket, így aztán elkerült a dolog.

Művészetekből és sportokból kifejezetten jó voltam, de minden erőmmel az ellen voltam, hogy ebből csináljak karriert. A családban szinte mindenki művész valamilyen szempontból, nem akartam csatlakozni.

Nem mennék vissza igazából oda, 20 éves korom előtt sosem néztem ki úgy igazán jól. Vagy egy deszka voltam, amit az akkori szépségideál tartott csak szépnek, vagy pedig egy zsírosbőrű stréber. Vagy mindkettő. Ennek ellenére malacnak csúfoltak, már nem emlékszem, pontosan hogy ragadt rám.

Aztán azóta fordult a kocka, most én számítok "menőnek" (nem szeretem ezt a szót, legyen inkább badass), akik pedig anno cseszekedtek velem, sokan egyetemig sem jutottak el, ha pedig igen, eléggé a züllött kategória lettek. Szerintem mára nekem van a legnagyobb szám a legtöbb társaságban és néha meglep, mennyien állnak be mögém és tartanak karakán, kemény nőnek, akiről el sem hiszik, tiniként mennyire törékeny volt vagy épp mennyire csúnya. :'D

Az voltam, akit mindenki ismert de senki sem. Egy ronda, kövér lány voltam, egy igazi elb..szott szutyok. Korán kezdtem mindenféle kábszit meg alkoholt kipróbálni, roppant lelkibeteg tini voltam. Mindenféle feltűnési viszketegséggel megspékelve. Otthon hazudoztam, elloptam anyám pénzét, eladtam az aranyakat... az az igazi velejéig romlott tini :D Sose qurváskodtam, ha jártam is bulizni azok psy vagy metal bulik voltak (10 évvel ezelőtt nem olyanok voltak ezek, mint manapság). Külsőre és belsőre sem illettem be sehová. Barátaim ilyen szánalom-barátok voltak, mind eltűntek azóta mellőlem. Hirdettük, mekkora világi barátnők vagyunk, csak egymás háta mögött meg szarral dobáltuk a másikat. :)

Na és ennek lettem a teljes ellentéte. Most már inkább eltűnnék, mint fel.

De nagyon szerettem tini lenni. Fiúk már akkor is undorodtak tőlem, úgyhogy pasizós sztorik nincsenek, de ivós-hányós történetek annál inkább :D