Elkezdett sírni, miközben közel jártunk ahhoz, hogy egymásnak essünk (első aktus lenne). Ez milyen lelki dolog? Mit tudok tenni? 23/F

Sziasztok!

Öt hónapja vagyok együtt a barátnőmmel (21/N). Eddig csak csók és ruhán keresztül simogatás, tapizás volt közöttünk. Ma odáig jutottunk, hogy csókolózás közben úgy éreztem, rövidesen ágyban kötünk ki. Amióta ismerem, soha nem láttam ennyire vágyakozónak, feltüzeltnek, és elengedte magát (általában nem szokta tudni elengedni magát, nem a szexualitásra értve, hanem mindenre, és nem azért, mert úgy nevelték, mégis olyan, mintha bűn lenne). Aztán... hát istenemre mondom, rám hozta a frászt: hirtelen elkezdett sírni!

Kérdeztem, mi a baj, mi történt, mit tettem? Mondta, hogy "semmi, csak szeretlek".

Máskor is mondta, hogy szeret, mégsem kezdett el sírni. Márpedig, igaz, hogy érzékeny lelkű, még ha nem is tűnik annak, de akkor sem sír, ha egy medicin labda ütődik a fejéhez, ami anno előfordult néhányszor, és amikor fájt neki valami, akkor se sírt, vagy legalábbis én nem láttam. Erre csak úgy elkezdett!

Legjobb barátnőjétől tudom leginkább, hogy általánosban sokat piszkálták a súlya és a korai pattanások miatt. Még mindig van rajta fölösleg, de én így szeretem, engem egyáltalán nem zavar. Megerőszakolni biztos nem erőszakolták, hogy előjött valami emlék.

Én vagyok az első párja. El se akarta hinni, hogy nem csak szórakozok vele vagy fogadást vesztettem, amikor udvarolni kezdtem neki, mintha valami rondaság lenne akitől törik a tükör. Az önbizalma a béke feneke alatt van. Amennyire szereti mostanra, hogy ölelem, simogatom, cirógatom a haját, annyira tartott sokáig, míg ezeket úgymond elfogadta, annyira idegen volt neki a testi érintkezés.

Egy nő meg tudná nekem magyarázni, mit gondol erről, tudna tanácsot adni, hogy mi fityfenét csináljak? Nem értem, miért sírta el magát, aztán annyival indokolta, hogy "semmi, csak szeretlek". Ezt valaki lefordítaná, hogy én is értsem? :(