Miért van az, hogy bizonyos emberek nem fogják fel ,hogy vannak saját érzéseim és nem ők döntik el, hogy mik azok?
Kezdem a legelején.
Amikor a szülők, vagy legyen akárki más rámerőltet ételeket. Ha nem kívánom, vagy nem szeretem akkor hiába mondja el hétmilliószor, hogy dehát finom, akkor sem lesz finom!
Vagy például valamiféle szabadidős elfoglaltság. Úúú menj focizni, mindenképpen, nagyon jó lesz. Hát nem lesz jó. Mert nem szeretem. ki nem állhatom. Hiába mondják el ezerszer. Nem lesz jobb.
Barátkozzak olyanokkal akikkel nem szeretnék.
Tanárok például. Szó szerint odaküldenek olyan emberekhez akiknek a közelségét sem tudom elviselni, nemhogy barátkozni velük.
Egyelőre csak ennyi. Én, 17 éves fiú ezt tapasztalom.
Miért akarják állandóan megmondani, hogy nekem mi a jó és mi lesz jó???
magyarázza el kérem valaki.
Megkínálnak étcsokival. Én elutasítom. Vagy azt mondom, hogy köszönöm szépen, nem kérek, vagy hogy nem kívánom, vagy hogy nem szeretem.
De csakazért is tovább erősködnek. Dee dee nagyon finom.
NEM! NEKEM NEM ÍZLIK! Mit nem elhet ezen érteni? Mi a retkes f*szért kell elmondani még százszor, hogy finom?
Miért kell milliószor elmondani egy jövőbeni programra, hogy jó lesz amikor tudom, hogy nem lesz jó? Rákényszerítenek, hogy elmenjek. Elmegyek. Jó volt? NEM! Ezért kellett elrángatni?
Miért kell állandóan irányítani a másik embert? Miért nem elhet elfogadni, hogy nekem SAJÁT érzéseim is vannak????
Ismeretlen dologgal szemben optimista vagyok!!! Nem arról szól a kérdés, hogy a pesszimisták pesszimistája vagyok, és bármit mondanak az nem érdekel, nem jó, hanem az, hogy amiről TUDOM, hogy nem jó arra miért nem jó válasz az, hogy nekem nem jó?
válasza:
válasza: válasza:Az a baj, hogy ezek az emberek alapvetően jót akarnak, és ezzel úgymond "szeretettel sebeznek". Ne legyél ilyen ideges. Próbálj nyitottabb lenni, es jobban kommunikálni. Sokan nem bírják az elutasítást (főleg ha csak a jó szándék vezérli őket), és támadásnak veszik amit mondasz, úgy érzik, hogy nem a focit nem szereted, hanem ők ajánlottak valamit, és te az ő jó szándékukat nem értékeled eléggé, pedig mindent megpróbáltak.
Ha például megkínálnak az étcsokival, ne utasítsd el egyből. Kóstold meg, és teátrálisan undorodj tőle, hogy ez milyen rossz, te inkább maradsz az édesnél. Ha focizni küldenének, mondd hogy miért nem szeretnél menni. Ha anyukád elküld, te meg azt mondod hogy HÁNYSZORMONDJAMHOGYNEM, azzal nem érsz célt. Mondd el, hogy rossz emlékek/ tehetségtelennek érzed magad/ próbáltad mar de nem ad örömet/ stb. Ha olyan mellé ültet a tanár, akit utálsz, szünetben kapd el és mondd meg neki, hogy értékeled a szándékát és hogy próbál közelebb hozni titeket, de ti akkor se lesztek barátok ha az ég a földdel egybeér.
Tudom hogy mostanában sok dolog van az életedben. Nagyon sok döntést kell meghoznod, és ebből kifolyólag nagyon sok döntést akarnak meghozni helyetted. Örülj hogy még ilyen apróságokat, majd azt is tudnod kell kezelni, ha anyud helyetted választ barátnőt, vagy apud egyetemet. De mindegy is. A lényeg, hogy ilyenkor meg kell húzni a határaidat. Sosem szabad dühből, frusztrációból kezelned egy ilyen nehéz helyzetet, egy "túlfolytó" szeretetet/jó szándékot, mert ez gerjeszti a folyamatot. Kommunikálj őszintén, egyenesen, úgy hogy próbáld meg elkerülni mások megbántását, de te se menj alá senkinek. Ezt hívják asszertivitásnak, és ettől lesznek egészséges kapcsolataid. Ha határozottan, de nem agresszíven, pusztán őszinte jó szándékkal tudatod az érzéseid.
4: Köszi, amúgy emberekkel sosem vagyok ilyen! Csak itt adom ki magamból ilyen módon. :)
Emberek között mindig a lehető legudvariasabb vagyok.
Csak azért egy fárasztó nap után este 6-kor 4 órás edzés után hazaesve, 3 szoros "felszólítás" után sem hagyják abba az ajánlgatást, hogy dee jó lesz, na akkor ideges vagyok! De nagyon! Igaz csak belül, de attól még kiiiiiiiibaszottul frusztál.
Tudom, ismerős helyzet amikor jó szándékból erőltetnek valamit, mert mi van, ha nem meri elfogadni?
Számtalanszor volt már úgy vlem, hogy ÉN kínáltam valakit és visszakérdeztem: Biztos? nagyon finom...
De amikor már másodjára is azt mondják, hogy nem, köszönöm, akkor felfogom.
válasza:Nekem is ilyenek voltak a szüleim. Sajnos van olyan ember, aki nem lát tovább magánál, és azt hiszi, ami neki jó, az másnak is jó, és ami neki rossz / nem tetszik, az másnak is rossz... azért, mert ő bizonyos dolgot nem úgy gondol, nem érez, a másik sem érezheti, ha meg azt állítja, akkor biztos túloz meg hazudik, meg telebeszélték a fejét.
Nekem pl. azzal volt gondom, hogy kisebb problémák voltak a súlyommal tizenévesen (azóta még több, de szerencsére megtaláltam az okát, és lefogytam)... melles-segges leányzó voltam/vagyok, visszanézve képeken tök egészséges testalkattal 157 centihez 65 kilósan is. Egyszer lefogytam 60-ra, és utána stagnáltam, akármennyire eljártam személyi edzőhöz heti 3x (2 erősítő edzés meg 1 kardió) + heti 2-3 ilyen táncos-ugrálós edzés, és kb. "koplaltam"... és akkor hótt elegem lett belőle, és "megengedtem magamnak, hogy visszahízzak 65-re", és nem éreztem különbséget igazából. És ott kellett ordítanom és üvöltenem anyámnak, aki minde undorítóságot elmondott, hogy milyen undorító hájasra híztam és gúnyosan kérdezgette, hogy "de hát nem érezted csinosabban jobban magad, nem látod a különbséget?", hogy "B...DMEG, NEM!!! NEM!!! NEM!!!! NEM ÉREZTEM JOBBAN MAGAM, NEM LÁTOM A TÜKÖRBEN A KÜLÖNBSÉGET, MIÉRT NEM TUDOD FELFOGNI?". Nyilván, aki nem látja magát napi szinten a tükörben, vmilyen különbséget észrevesz, de én nem vettem észre, és nem éreztem jobban magam 5 kilóval könnyebben.
De ugyanez volt azzal is, hogy én érzékenyebb voltam a szekálós-fikázós viccelődésre, mint öcsém, és ha megkértem, hogy ne viccelődjenek a hajamon, a súlyommal, azzal, hogy bölcsész vagyok reálos családban, hogy "miért nem érted a viccet, hülye vagy"... az más kérdés, hogyha velük mertem viccelődni négyszemközt, akkor tiszteletlennek mondtak, és repült a pofon.
válasza:Azért csinálják ezt,mert agresszívak és intoleránsak.az ilyet le lehet pattintani egyszerűen.
Nyomorultak, ezért szekálnak másokat. Mindenkinek a saját életével KELLENE(!!!) foglalkozni,nem pedig másokat terrorizálni,meg csesztetni.
Olyan nincs,hogy "jájj, dehát jóóót akarrrrr",mert,ha egy rabló megtámad valakit és követeli a pénzét,nem lesz magyarázat,hogy jajj,de ő csak jót akart.
Jó szándékból kényszeríteni a másikat,a legalja,legundorítóbb, hitvány dolog. Irigyek!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!