Elkényeztetett gyerekek szülei hol van az eszetek?

#9: és ezzel neked kárt okoz? VAgy miért b.cca a csőrödet?

számomra is csak a sárga irigység jön le abból, ahogyan és amit írsz!

"Én a megkereset pénzemből tettem le a jogosítványt, saját autot, telefont és otthon amire szükség volt azt mind én álltam."

Akkor most végül is mi a problémád?

Nem szeretem ezt az irigy gyerek dumát. Meg ez az alárakták kifejezés is kicsit szánalmas. Nálunk az számított normális családnak, aki elindította a gyerekét. Én és a nővérem is kaptunk lakást, fizetve lett a jogsi/kocsi vagy eltartottak, amíg egyetemre jártam. A nővérem ennek köszönhetően 30 éves korára már kinn élt külföldön, egy olasz cég marketingosztályán dolgozott, én pedig a második lakásom vettem. 2 diplomát szereztem, 3 nyelven beszélek, jó a fizetésem, stabil az életem, sosem nélkülöztem, mégis tudok bánni a pénzzel. Nem ezen múlik.

Persze, van, akit megesz az irigység, de őszintén mi kell nektek ahhoz, hogy valaki ne legyen életképtelen?

Felsőfokú végzettség? Van.

Jogsi? Van

Egy ingatlan, amire valóban én szedtem össze a pénzt? Már az is van

Pénzkultúra? Van, különben nem lenne két lakásom.

Háziasság? Magam vezetem a háztartást és kertészkedem hobbiból

A szülők tisztelete? 30 éves koromtól gondoskodom a szüleimről anyagilag, mert a nyugdíj nem elég sajnos.

Szóval, mi kellene még? Ha gyerekem lesz, meg fogja kapni a második lakást, amint képes lesz magát eltartani. Nem vagyok szarrágó.

Egyebkent meg 21 eves “gyerekekrol” szol a kerdes, meg boven benohet a fejuk lagya, az elso valaszolo vagyok, 21 evesen en is meg csak tengodtem, de felnottem en is, agyilag is.

Es ez tokre nem a szulok anyagi helyzetetol fugg, mert a kornyezetemben rengeteg ilyen koru fiatal volt akkoriban, akik hozzam kepest sehol nem tartottak es mindent leszartak a bulikan kivul, maximum annyi volt a kulonbseg, hogy van aki a zsebpenzet herdalta el minden szarra, bulira 21 evesen, van aki meg az eppen talalt alkalmi melobol megkeresett par tizezer forintjat. Szerintem egy kezemen meg tudnam szamolni, 21 eves koromban hany olyan velem egykoru ismerosom volt, aki komolyan vette volna az eletet.

Ez nem elkényeztetés. Az elkényeztetés szinte feltétele az egészséges ember pszichéjének. Amit itt taglalsz annak semmi köze hozzá. Sőt ellenkezőleg, ha valakit igazán elkényeztetnek, akkor megadnak neki minden fejlődési lehetőséget, amiket tőlük elvettek a szülők.

Nem kell feltétlen hagyni, hogy tök egyedül csinálja, azért tudunk kommunikálni, hogy gondolkodást csiholjunk.

Én sem tettem le semmit az asztalra, mindent a fenekem alá raktak, cserébe beleszóltak az életembe. 30 éves koromig semmiféle motivációm nem volt, az egyetemet nem fejeztem be, csak céltalanul tengettem a napjaim. Aztán eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, a saját kezembe veszem az életem, azóta dolgozom, a saját pénzemből élek, félre is tudok rakni belőle, tervezem, hogy amint összegyűlik egy kisebb összeg, elköltözöm, az örökségemről lemondok és a SAJÁT pénzem fogom befektetni. Persze amikor ezzel előálltam, azt a reakciót kaptam, hogy őt mennyire megsértem ezzel, hogy tehetek vele ilyet, de már nem érdekel. Korábban kiírtam egy ezzel kapcsolatos kérdést és kábé le lettem hülyézve, amiért nem fogadom el, amit adnak. 🤷 Szóval engem is érdekel a válasz a kérdésre, hogy hol van az ilyen embereknek az esze. Én a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor az embernek semmilyen motivációja nincs és még bűntudatot is keltenek benne, ha ki akar törni ebből a helyzetből. De szerintem az ember saját döntése, hogy mit kezd az életével. Ez nem a szülők felelőssége, hanem a gyereké. Ha én ki tudtam ebből lépni, akkor más is ki tud, csak akarni kell.

Kedves válaszolók, tegyünk már különbséget aközött, hogy valaki kap 1-2 millió forintot, egy használt autót vagy hozzájárulnak az első lakásának megvételéhez, a vállalkozásának beindításához és aközött, hogy mindent a feneke alá tolnak, amit csak kíván és nem mondanak nemet, sőt, bátorítják is, hogy kérjen, amit csak akar, ők megteremtik. Az első hasznos dolog, viszont a második eléggé kontraproduktív lehet (az én példám természetesen a második).

"Én azt mondom, nem szabad a gyerek alá venni autót, drága telefont."

Ezt nem így látom. Sajnos autót meg lakást én sem kaptam, de sokkal könnyebb lenne, ha besegítenének legalább egy részösszeggel. Ha nekem lenne kölköm, tuti besegítenék neki ilyenekben.

"Dolgozzon meg érte szerezzen jó jegyeket és tisztelje az embertársait."

Mindig is jó jegyeket szereztem, már egy diplomám is van, most csinálom hozzá a mestert. :) Az embertársaimat tisztelem. Mégsem érzem, hogy hú, de jól állnék az életben.

"A menósködést meg a flexelést meg feljtse el."

Ebben az egyben egyetértek, az tényleg csúnya dolog.

"A hülye szülök meg nem veszik észre, hogy tönkreteszik a gyereket, motiválatlan lesz, nem lesz életcélja ."

Nem tudom, én ugyanolyan motiválatlan vagyok így, hogy mindent szorgosan megtettem, és mégsincs saját lakásom vagy autóm... Az életkedvemet elveszi, hogy hiába küzdök, még nem tartok ott az életben, ahol szeretnék, vagy ahol a többi 25 évest látom, hogy tart.

Tehát szerintem egy arany középutat kell találni. Szerintem sem jó, ha valaki nem tanul meg dolgozni, de az sem, ha a szülő teljesen magára hagyja, és nem segít neki. Sajnos a nulláról, segítség nélkül elég nehéz építkezni, ezt beláthatod. Örülök, hogy neked sikerült, de tudod, nem mindenki lehet ilyen "tökéletes".

Kérdező, te egy dolgon tudsz csak fröcsögni: hogy a pasi nem tud főzni.

Semmi másba nem tudsz belekötni. Azon pattogsz, hogy mit eszik. Normális vagy? 😂 Elvette az irigység az eszedet?

Egyébként meg csak annyit erről, hogy én nő(!) létemre majdnem 20 éves koromig semmit, de semmit nem főztem, de tényleg, egy rántottát sem, mert otthon anyám nem hagyta. Aztán elköltöztem a páromhoz. 21 évesen már (lehet hencegőnek gondolni) szinte bármit el tudtam készíteni, amit otthon főzni szoktak az emberek (ok, Michelin csillagos fogásokat nem).