Jár köztetek valaki templomba? Vagy vallási közösségbe? Ugye itthon is lehet imakdozni? Neked mi a véleményed a hitrôl?

Nekem belső igényem, hogy azokkal legyek az Úr házában akik szintúgy szeretik Krisztust. Szívhez szóló zsoltárokat énekel az egyik atya ott. Aki nem vallásos már azért megéri bemenni. Egyszerűen angyali a hangja annak az úrnak.

Az oltáriszentség, Krisztus teste és vére alászáll a szívembe mikor kimegyek az oltárhoz magamhoz venni.

Imádkozni itthon is imádkozom, a templomban az atya imái felemelik Istenhez az enyéimet is, melyeket a padban mondok.

A pihenést a vallás szenteli meg. Nagyon büszke vagyok, hogy elmegyek szentmisére, olyan öröm tölt el, hogy találkozom az Úrral és buzdítóan hat rám mások hite.

Kb. 14-15 éves koromig tudtak hülyíteni engem ilyen "gyerekmesékkel". Addigra sikerült kiismernem a keresztény "szeretet" fogalmát és úgy döntöttem, hogy nem kérek ebből az álszentségből.

Ettől függetlenül sokáig még próbáltam hinni valamiben, de a biztosítékot az verte ki, amikor egy-egy halálesetnél (családon belül is) a tipikus közhelyekkel próbálták "nyugtatni" a másikat, pl. olyanokkal, hogy "isten akarata volt", "isten útjai kifürkészhetetlenek", "biztos, hogy a mennybe került", stb...

Az összes ilyen túlvilággal kapcsolatos meggyőződés csak azt bizonyítja számomra, hogy rengeteg ember képtelen racionálisan szembenézni a halállal és annak gondolatával. Sokaknak tényleg jó kapaszkodó lehet ilyenkor a vallás / hit, de a valódi problémát nem oldja meg. Kb. olyan, mintha a szemetet besöpörnéd az ágy alá, de attól az még ott lesz.

Szóval a keresztény neveltetéssel szemben végül az ateizmus győzött nálam.