Általában mennyire van szerencséd az alábbi pillanatokban?

Altalaban ha pont kerekvagasban vagyok minden össze jön.

Sikeresen elintezek ezt azt, idöre oaerek nindenhova es elkaptam valami "ritmust", olyankor nintha a vilag is velem egy "ritmusban"lenne.

De amikor pl depresszivebb, vagy faradtabb vagyok? kések mindenhonnak, fennakad az elado is egy penztarszalaggal ikor pont en kerültem sorra, minden tre, olyankor a lampa se valt zöldre.

Lehet nincs abszolut összefüggés persze a dolgok között, csak nekem igy jött le

Változó, de itthon például a lámpáknál tudom a sorrendet, így ennek fényében lassabban vagy gyorsabban megyek, hogy elérjem a zöldet.

Buszoknál pedig mindig minimum 5 perccel előbb ott vagyok, mert nem mennek túl sűrűn, így nem szeretném lekésni. Valamint csurig vannak és szeretnék ülőhellyel utazni a végállomásig:") Úgyis mindig embertelen tolakodás, lökdösődés van ilyenkor.

az egyik kedvenc mondásom szerint "A szerencse ahhoz pártol, aki kellően felkészült." remek párja annak, hogy "Mindenki a maga szerencséjének kovácsa." vagy ahogy a hajósoktól hallottam, "Aki megtanult vitorlázni, annak minden széljárás kedvez, legfeljebb eltérő mértékben."

szerencse a hétköznapi életben nem létezik. a szerencse nem más, mint az egymástól és tőlünk is függetlenül történő véletlenszerű dolgokba általunk belemagyarázott virtuális összefüggés.

a szerencse (különösen annak hiánya) általában azoknak a kifogása, akik nem merik/akarják vállalni a felelősséget a hibás döntéseikért, ezért szükségük van egy külső mentségre, hogy ne magukban és a döntéseikben kelljen keresni a hibát. ők szoktak arra hivatkozni, hogy nekik nem volt szerencséjük, míg a másiknak igen.

gyakran sikerül ezt pesszimizmussal is tetézni és úgy szemlélni a világot, hogy "nekem általában nem sikerülnek a dolgok, mert én peches típus vagyok". ezzel az önfelmentéssel pedig pláne sikerül magukat lebeszélni róla, hogy egyáltalán meglássák a lehetőségeket, még ha előttük is vannak, mert nem is gondolkodnak benne, hogy ők sikeresek vagy szerencsések is lehetnek.

akik nem/ritkábban érnek el sikereket, hajlamosabbak arra hivatkozni, hogy mások szerencsésebbek náluk, vagy nekik nem volt szerencséjük. akik elérik a kitűzött sikereket, azok általában hajlamosabbak a szerencse helyett a saját befektetett munkájuk eredményének tekinteni a sikert.

természetesen mindkét tábor véleményalkotása elfogult. akiknek nem sikerülneka dolgok, sokszor azok is rengeteg energiát befektetnek, sokat dolgoznak, talán még jól is csinálnak sok mindent. de valószínűleg nem mindent csinálnak kellően jól, hogyha nem érik el a kívánt sikert. persze az is lehet, hogy eleve rosszul mérte fel valaki a cél kijelölését. de ez sem szerencse kérdése.

azok, akik elérik a céljaikat nem szerencsésebbek szoktak lenni, hanem kitartóbbak, elszántabbak, felkészültebbek. ezek miatt képesek könnyebben, gyorsabban meglátni a lehetőséget a helyzetekben, illetve akár kedvezőtlenebb körülményeket is a hasznukra fordítani, vagyis megtalálni a szerencsét.

két féle dolog létezik: amire te hatással vagy és amire nem.

amire hatással vagy, azért tedd meg, amit lehet, hogy minél inkább számodra kevezően alakítsd a kimenetelét (tanulj, informálódj, eddz, készülj fel, gyakorolj, fejleszd magad, stb). minél eredményesebb a siker elérésébe fektetett erőfeszítésed, annál kisebb szerepe van az eredményben a külső tényezők behatásának.

például, ha ismered a busz menetrendjét és időben kimész a megállóba, ahogy #6 is írta, máris kiküszöbölted, hogy rajtad kívülálló tényező legyen, hogy eléred, vagy lekésed. ha időben elindultál és van nálad könyv is az utazáshoz, akkor az sem probléma, hogy várnod kell a buszra. innentől nem is számít, hogy szerencséd volt-e a busszal, vagy sem.

amire nincs hatásod, mint például a busz menetrendje, vagy hogy esetleg kimard egy busz egy baleset miatt, azon meg úgysem tudsz változtatni, tőled függetlenül történik. annyit tudsz vele kezdeni, hogy megvizsgálod mik azok a tényezők ezzel kapcsolatban, amikre te hatással tudsz lenni. pl. hogyha fontos időben odaérned valahova, akkor nem az utolsó buszt célzod meg, amivel még épphogy odaérsz, hanem kettővel-hárommal előbb elindulsz, hogy biztosan sikerüljön, bármi jön is közbe.

szerencse egyedül a szerencsejátékokban jelenik meg tiszta formájában, mint az érmefeldobás, talán a rulett, vagy találomra húzni egy lapot a kártyapakliból. de még itt is léteznek befolyásolási, csalási lehetőségek, mint amiket a hamiskártyások, itt a piros, hol a pirosozók és a bűvészek kihasználnak.

a kártyajátékok többsége (amennyiben tisztán játsszák csalás nélkül) már nem csak a szerencséről szólnak, hanem stratégiáról, hogy a véletlenszerűen leosztott lapokkal hogyan taktikázol, mennyit dobsz el, melyiket játszod meg, stb. ott már a döntéseknek, tudásnak és felkészültségnek olykor sokkal nagyobb szerepe van, mint az osztásban jelentkező szerencsének. csak aki nem fordít elegendő figyelmet rá, hogy kellő mélységben megismerje a játékot és a döntési lehetőségeit, az hajlamos azt is a szerencsének nevezni, hogy az esélyek tudatos mérlegelése és stratégiai döntéshozatal helyett inkább találomra dönt valahogyan.