Van aki még szeret egyedül megélni ilyen pillanatokat, hogy kiültök/kiálltok valahova, ahonnan szép a kilátás, és csak élvezitek?
Van nekem egy ilyen szokásom, ami miatt sokan hülyének néznek a környezetemben (már akik ismerik ezt a tulajdonságomat), hogy szeretek hosszú percekig bámulni egy panorámát, és közben csak üldögélni, bambulni ki a fejemből.
Például kiülni a Gellért hegy egyik pontjára, vagy a Szabadság hídra, vagy akár csak a lakásunk erkélyére, és élvezni a kilátást, beszívni a hangulatot, álmodozni, gondolkodni mindenfélén, ami épp a fejemben kering. Annyira fel tudnak tölteni az ilyenek mentálisan.
Nem vagyok amúgy különösebben se magányos, se introvertált meg semmi ilyesmi. Rendszeresen élek társasági életet, és eljárok szórakozni (illetve eljárnék, ha nyitva lenne bármi is), de ugyanígy szeretek néha egyedül maradni a gondolataimmal, és megélni ilyen nyugisabb perceket is.
Rátok ez mennyire jellemző??
26/F
Persze:)
A Filozófusok terét ismered?
Nekem forditba szoktak ezek a dolgok elsülni.
Münchenben voltam egyik karàcsonykor. Csak àmultam nyàri éjjel sètàlva àmultam mindenen hogy csodaszép de egy szökökuton is, es feszt hatalmàba kerit ilyenkor egy gyötrö èrzés hogy és mindezt egyedül élem àt.
Vagy mikor kisebbek voltunk, mamànàl nyaraltunk szintén nyàri éjszaka kimentem a kertbe ami tele volt rozsàkkal igy mindent rozsaillat vett körül es bàmultam a csillagokat, es ugye ezt is egyedül, megint elhussant elölem a flow.
Dupla szivàrvàny autopàlyàn, amikor olyan emberrel utaztam akitöl féltem is de muszàj volt(munka miatt), végig egyenesen vezetett az ut a szivàrvànyok felé (tavaszi napon), kisebb félhomàly az esötöl de amugy napsütés, a mellettem ülö is mondta de gyönyörü, hàt szoval ilyen formàban, hogy nekem ezt is igy kell megélnem ami talàn soha nem latok többet max egy slagnàl a kertben..flow megint sehol.
Vagy làttam egyszer a holdat ami irto ritka, kör alaku gyürüvel ( ha vkit èrdekel linken lentebb a kép: [link] csak én élhettem ezt àt.
Vagy egy szakitás utàn kimentem egy topartra, probàltam tullenni rajta, a to pontosan tükrözte az eget, lefeküdtem a fübe es csinaltam videot valami olyasmi mottoval hogy valaminek a vége talàn egy ujnak a kezdete. Es a kezdet most ez a pont es majd emlékezni fogok igy erre, hogy innen indultam el,a "semmiböl, a könnyekböl)es mégis hova jutottam. Es elkezdett csepegni az esö az arcomra mintha az ég is is velem könnyezett, "bucsuzott" volna.
Talàn ekkor megvolt az a flow, hogy egyedül vagyok egy csodaszép helyen:D
Olyan vagyok, hogy azonnal észereszem, ami szép és mindig szánok rá időt, hogy kicsit belefeledkezzek. Lehet az egy virág, szép felhők, egy hangulat, érzés, kicsit muszáj elidőznöm rajta.
Mivel közel állnak hozzám a művészetek, talán ez nem is meglepő.
Sajnos a legtöbben csak mennek mint a birkák, esztelenül, egy amőba szintjén léteznek és ez még jól is esik nekik. Nem értik, hogy képes valaki arra, hogy pár percig nem rohan, nem dóógozik.
"Annyira fel tudnak tölteni az ilyenek mentálisan." vs "se introvertált meg semmi ilyesmi."
Te amúgy pont, hogy introvertált vagy, de ezzel nincs semmi gond. :) Introvertált nem azt jelenti, hogy a társaságot nem szereted, hanem, hogy az egyedüllét tölti fel az energiáidat. :)
Én is szeretek nagyon egyedül lenni és bambulni a természetben (Velencei-tó környéke atomszép, csak pár lépésre van gyakorlatilag), de én lemerülök az egyedüllétben, szükségem van arra, hogy kontaktba kerüljek, találkozzak emberekkel, dumálhassak (jujj, néha lelőhetetlen vagyok, állítólag! :D ) stb. Egy jó bandázás után nagyon tudok pörögni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!