Miért nem tudom a pillanatokat megélni, az élet így elrohan mellettem, hogyan változtassak?

Nekem is volt hasonlo idöszakom.

En beiktattam elinteznivalonak azt is, hogy "megàllok es csak a szeretet van".

Kb a teendök es fàradtàs köze tettem. Szoval amikor le tudnék feküdni aludni de ehelyett még nem fekszem le hanem csak a Szabadon valasztott dolgoknak engedek teret. Nem volt a legszupibb a faradtsag miatt de igy nem maradtam ki soha vissza nem térö pillanatokbol amik megmaradnak örökre.

Persze ha tudod mashova is beiktathatod, en csak mindig a faradtsag mellé tudtam csak betenni.

Nekem hasonló helyzetben az segített, hogy elkezdtem "naplót" írni - de nem ahogy szokás, hanem ha valami pozitív dolog történt, azt azonnal felírtam magamnak. Pl amit föztem, az különösen jól sikerült, váratlanul kisütött a Nap és mindent bevilágított, láttam egy szép képet valahol, ez etetöre jött egy kismadár, stb.

Tehát nem "nagy" dolgokat, hanem azokat az apróságokat, amiket egy-egy pillanatra még észrevesz az ember, de utána elfelejti.

Azzal, hogy felírtam, rögzítettem öket, és este visszanézve rájöttem, hogy mennyi pozitív pillanat volt aznap, illetve késöbb egy-egy hétre, hónapra nézve is.

Ezzel megtanulod egyrészt, hogy figyelj az ilyen értékes pillanatokra, megtanulod tudatosan átélni és megtanulsz valamenyire lazítani.

Emellett minden nap tarts egy fél órát-órát, amikor "szabadságon vagy", azaz csak magaddal foglalkozol, mégha ez "csak" semmit-csinálás is esetleg, vagy valami olyan, ami örömet szerez neked - könyv olvasás/film nézés, sport, játszás vagy ami éppen neked tetszik.

Eleinte meg kell szokni, hogy ilyenkor nem a mindennapos dolgokon jár az eszed, de ha átálltál, akkor sokat segít.

(Meg egy kérdés még: a család többi tagja mit csinál? Öket is vond be a háztartásba, akkor neked kevesebb az unalmas robot, ök meg értékelni kezdik, amit te teszel.)

Kérdezd meg magadtól: Kinek akarsz megfelelni?

E mellett érdemes elolvasni pl.: Csernus: "Egy életed van" c. könyvét.

A legnagyobb probléma az embereknél gyakran, mint sem általában az (főleg itthon), hogy az emberek nagyon “én”-ben gondolkodnak. Pl.: Bent vagyok az üzletben várom a soromat hogy a pénztárosnál fizethessek.

Oké, ez nyelvtanilag helyes, és érthető.

Figyeld meg ha a helyzetet másképp értelmezzük akkor más fényben is jön fel a probléma, és kevésbé stresszesebb:

Sokan vannak az üzletben, és a sorban arra várunk, hogy kiszolgáljanak.

Lényegében ezzel azt akarom mondani, hogy nem egyedül élünk a bolygón, és nagyon kevés dolog van ami CSAK és kifejezetten minket érint. Egyszerűen az, hogy “én” vagyok egy szituációban alig van.

A másik meg, hogy neked nem kell TÖKÉLETESNEK lenni mindenben - értsd család, munka, háztartás - ha valami nincs kész, akkor majd meglesz máskor, elvégre nem egy munkarobot vagy, hanem egy ember, akinek elsösorban saját maga kell, hogy a legfontosabb legyen.

Engedd el a megfelelés kényszert, és lazíts. Meg tartsd be, hogy minden nap van "énidöd", amikor senki és semmi nem zavarhat, akár el is mehetsz a többiektöl valamerre, sétálni, sportolni, üzletekbe nézelödni, könyvtárba, mindegy, hogy mit és hol csinálsz, ami neked örömet és kikapcsolódást jelent!

Igen, lényegében azt szerettem volna mondani neked. Megértem hogy egyedül érzed magad.

Nálam mondjuk gyakran előfordul, hogy nem használom ki a lehetőségeimet, hogy kicsit személyesebbre szabjam a kapcsolataimat, vagy olyat tegyek ami másnak hasznára van, nekem pedig nem kerülne sokba. Szokott segíteni pl. ha a lehetőségeinket megragadjuk, és kicsit spontánabban állunk a környezetünkhöz! De próbáld meg egy közeli hozzád tartozóval megbeszélni ezt a problémád, biztosan jobban átlátja a helyzeted! :)