Be fogom tudni még pótolni azt, amit elmulasztottam tanulásban?

28 éves vagyok. Jók a képességeim, jó a hátterem, nagyjából mindig felvettek mindenhova, ahova akartam. A gond az, hogy elég labilis az önképem és hajlamos vagyok a depresszióra és a csüggedésre. Míg más egyszerűen halad előre, én folyamatosan szorongok és semmilyen választást nem érzek elég jónak. Ma már tudom, hogy borderline-os vagyok, szakember diagnosztizált.

Több egyetemet elkezdtem, csak egyet fejeztem be, de abban nem éreztem magam igazán otthon. Tudom, hogy megvan bennem a potenciál arra, hogy egy szakmának a kiválósága legyek, intelligens vagyok, érzékeny és sok eredeti ötletem van. Csak épp valamiért nem tudok motivációt szerezni, nem hiszek magamban. Úgy érzem, mintha senkinek nem lennék igazán fontos, és ez legtaglóz, nem tudok haladni az életemben, mert nem érzem semminek értelmét... és rettenetesen bánt, hogy a kortársaim, barátaim, akiknél adott esetben nekem jobbak a képességeim, már mind leköröztek tanulmányok és karrier szempontjából. Szeretnék hozzátenni valamit a világhoz, szeretnék kibontakozni. Nagyon félek, hogy dolgavégezetlenül halok meg... ha valami csoda folytán sikerülne magamra találnom, be tudom pótolni ezeket még ennyi idősen? Tudom, hogy nem 80 éves vagyok, de a mai világban iszonyatosan erős a verseny, rengeteg fiatal tehetség van, félek, hogy már túl nagy a hátrányom...