Miért kell megszakitani a kapcsolatot azzal, akinek más a véleménye bizonyos kérdésekben?

Kapásból 3 ismerősöm jut eszembe, akikkel megszakítottam a kapcsolatot. Alapjában véve nem azért, mert más a véleményük, hanem mert bunkók és ostobák, és nem képesek megtartani maguknak.

1. személy: hatalmas fideszes a nő, egy időben minden posztja arról szólt, hogy dögöljön meg az összes migráns, meg hogy ő puskával fogja lőni őket.

Ez a nő emellett mélyen vallásos is, és egy időben (amíg le nem tiltottam), hozzá szólt Facebookon a képeimhez valami kiosztó szöveget. Pl. a sportra, amit csinálok, hogy az erkölcstelen (légtornászom), vagy volt egy kép, hogy fehérjével koccintunk az edzőstársaimmal, ott meg, hogy idióták vagyunk, hogy ilyenekkel mérgezzük magunkat. Ha a párommal volt kint közös kép, akkor meg rámírt, hogy mikor esküszünk már meg, mert nem kell már kalandozni és különben is az ő gyereke már 10 éve házas.

Na, most 3 gyereke van neki, abból kettő elvált, egy Angliában él és dolgozik (az irónia) a harmadik 16 évesen szült, amikor megszületett a gyerek, az apuka épp börtönben ült rablásért, még mindig együtt vannak, egy kis tákolmányban immár 4 gyerekkel.

Szóval ilyen rosszindulató hipokrata nem kell az életembe.

2. személy: vérvegán, oltásellenes, vírustagadó, Krishna-hívő. Napi ötöt legalább posztol, hogy milyen kib.szott hülyék, akik felveszik a maszkot, akik beoltatják magukat, akik elhiszik, hogy van vírus, milyen nevetségesek vagyunk. Miközben a csávó eljár a Krishna völgybe tehenekre virágkoszorút tenni, és elhiszi, hogy az oltásokban abortált magzat az egyik hatóanyag. :D

3. személy: ő jó barátom volt hosszú évekig, elég értelmes ember, így át tudtunk lépni azon, hogy jobboldali érzelmű, meg hogy kissé homofób. Csak közben nekem lett egy nagyon jó barátom, aki meleg. Ő egy fantasztikus ember, keményen dolgozik, edz, szorgalmas, 4 nyelven beszél stb. Összejött valakivel, megkérték egymás kezét, ezt elmeséltem ennek a barátomnak, ő meg elkezdett fröcsögni, hogy milyen undorító ez, és oké, csinálják a négy fal között, de ne házasodjanak össze, mert az egy isteni szentség és ne sértsék meg a házzaság szentségét stb. stb. Na most, nekem az elfogadhatatlan, hogy egy barátomat alaptalanul sértegessék, meg alapból nem értem, miért fáj neki, vagy mivel lesz neki rosszabb, ha a barátom megházasodik, de volt egy hevesebb vitánk, és én azóta nem tudok már úgy nézni erre a volt barátomra.

Szóval, itt volt 3 rövid történet, és hozzáteszem, tisztában vagyok vele, hogy a másik oldal meg engem néz full hülyének, ezt el is fogadom. De nekem akkor sem kellenek ilyen megnyilvánulások az életembe, a hírfolyamomba, baráti beszélgetésbe stb.

Amúgy nem zavar, ha valakinek más a véleménye, ha ezt nem dörgöli folyton az orrom alá.

A másik, hogy egy értelmes ember mindig számba veszi azt a lehetőséget, hogy téved.

5. Igen, ha eg ember akivel nagyon jóban vagyok de ilyesmi dolgokban mint politika, vallás (én ateista vagyok) stb nem egyezik a véleményünk akkor kerüljük a témát. Vannak ilyen barátaim, nincs gond soha.

Amiről te beszélsz az szerintem egy szélsőség, amikor valaki nem tudja tűrtőztetni magát és akkor is előhozza a dolgot amikor már senki se akar róla beszélni akkor annak a társasága terhes lesz és nem fogom keresni.

Nem igazán használom a Facebook-ot, és az életben a maszk dolgot még nem tapasztaltam, az LMBTQ-ról se beszélgettem senkivel, de amikor összefutok a szomszéddal vagy a kollégámmal se arról beszélünk hogy mi újság az amerikai politikában.

"30 éve tartó jó családi kapcsolat, 30 éve tartó jóbarátság, miért kéne hirtelen ezek miatt a dolgok miatt (amik régen egyáltalán nem is léteztek) egymás torkának esni?"

Hogy mondhat nekem olyat 20 éves jóbarát, hogy ha teherbe esnék, neki onnantól a magzat élete fontosabb lenne, mint az enyém?

Szerintem, azokkal szakítják meg általában az emberek a kapcsolatot,akinek nem csak más a véleménye egyes dolgokról,hanem gondolkodás nélkül, telenyomják a facebookot,minden hülyeséggel. És ezek az emberek általában elég elvakultan, szemellenzős üzemmódban vannak, és nem lehet velük kulturált vitát folytatni a különböző nézetekről.

Amúgy a 6 felsorolt téma közül, a teljes csaladommal(jó nem túl nagy a családom), és a közeli baráti társaságommal is megegyezik a véleményünk. Biztos van a facebook ismerőseim közül olyan,akivel nem egyezik a nézetem,de amíg nem próbálja meg erőszakosan "nevelni" a facebook közösséget,addig nem zavar.

Azért nem csak végletek léteznek. Én az intelligens viták híve vagyok. Amit nem tudok megtűrni a baráti, ismerősi körömben, azok a durva szélsőségek, a lenézés, mások veszélyeztetése, illetve egy bizonyos szint fölött (vagyis inkább "alatt") az értelem hiánya.

Igen, ide tartoznak bizonyos politikai vélemények is. Az én értékrendembe nem fér bele, hogy valaki meggyőződéssel támogasson egy olyan rendszert, aminek következtében jónéhányan lesznek nyomorultak, vagy halottak. Az sem igazán fér bele, ha valaki olyan cselekedeteket támogat, amik életveszélyt, vagy halált okoznak. Nyilván az sem mindegy, hogy ezt tudatos meggyőződésből, vagy a tájékozatlanságuk miatt teszik-e, de azért a tudatlanság sem mentség mindenre. Nem feltétlenül szakítom meg velük a kapcsoaltot, de van, hogy kicsit visszább veszek a kapcsolatunk szorosságából.

És hogy miért kell ezt meglépnem? Mert egyszerűen: vannak olyan vélemények, amik zavaróak, vagy sértőek, az én értékrendemmel összeegyeztethetetlenek, és így nem, vagy csak nagyon korlátozottan tudok egy emberi kapcsolatot fenntartani velük.

Én is hozok pár példát.

Alapvetően mindaddig semmi bajom mások véleményével, ameddig a másik emberek iránti alapvető tisztelet megvan. Nyilván nem kell mindenkit szeretni, ez hülyeség. De másokat lenézni, vagy a halálukat kívánni sem kéne.

Az egyik példa egy nálam fiatalabb (felnőtt) lány/nő, akivel igaz, elég viharos volt a barátságunk, de 12 éven át egész jól kijöttünk egymással. Aztán ő beiratkozott egy felsőfokú szakképzésre, amire finoman szólva is tett magasról. Amikor szakdolgozatot kellett írnia, segítettem neki. (Segítettem... szinte én írtam helyette, miközben ő folyamatosan zsörtölődött, hogy ilyeneket honnan kéne tudnia...) Aztán egyszer, egy kicsit ingerültebb pillanatban, amikor már sokadjára piszkált, hogy jobban tegyem oda magam, kiszaladt a számon, hogy talán nem a határidő előtt 3 nappal kellett volna nekikezdeni, és talán akkor lett volna idő adatokat gyűjteni hozzá. Na, utána kaptam hideget-meleget. Hogy én mennyire semmitérő vagyok, h*lye vagyok az egész szakdolgozatíráshoz (egy diploma, meg két OKJ után ez kicsit komolytalan vád), és csak ahhoz értek, hogy őt inzultáljam. (Jó, nem ezt a szót használta, csak az nem menne át a trágárság-szűrőn.) Majd pedig részletesen kifejtette, hogy én a munkámban mennyire értékelhetetlen vagyok, és semmit nem ér, amit csinálok. (Nem nagyképűségből, tényleg nem gondolom magam a szakterületemen világelsőnek, de azért talán a legaljához sem tartozom, ha 1-2 havonta megkeresnek állásajánlatokkal, és van, hogy szinte kérlelnek, hogy váltsak munkahelyet.) Oké, ezek után eléggé megcsappant köztünk a kommunikáció. Aztán pár hete találkoztunk. Ő élből azzal indított, hogy milyen gyáva vagyok, amiért van rajtam maszk. Jó, oké, maradjunk nyugodtak. Próbáltam annyival elintézni, hogy pusztán elővigyázatos vagyok, mivel az sem jönne jól, ha 2-3 hétre táppénzre kényszerülnéké, meg az sem, ha mondjuk a krónikus beteg családtagnak átadnám. Na, erre bedurvult. Hogy hát hülye vagyok, amiért ilyenek miatt korlátozom magam, őt aztán nem érdekli, ha bárkije meghal, egyszer úgyis meghaltak volna. Na, ez volt az a pont, amikor elköszöntem, és azóta kerülöm vele a kommunikációt.

A másik egy volt munkatársam. Alapvetően inkább kerülöm a politizálást, de ha mégis szükséges, igyekszem azt kulturáltan tenni. Csak nem mindenkivel lehet. Ez a menekültválság idején történt, és elkezdett faggatni, hogy "ezek" miért nem maradnak otthon? Miért nem védik a hazájukat? Én megpróbáltam elmagyarázni, hogy azért nem a legkellemesebb úgy élni, hogy bármelyik nap levegőbe röpíthetik azt a házat, ahol ő, meg a családja él, és hogy talán nem az az ellenség, aki a háború elől menekül. Na, erre elkezdi, hogy én mennyire buta vagyok, hogy az ilyenek miatt fognak itt mindenkit megölni és megerőszakolni, hogy képzelem én azt, hogy a mocskos n*****eket, meg kecskeb****kat védem, és hogy őket agyon kéne lőni. Ez volt az utolsó, hogy hajlandó voltam vele beszélgetni.

De volt durvább is. Jártam egy félig roma lánnyal, és ennek kapcsán unokatestvérem kifejtette, hogy az összes "olyat" dunába kéne lőni. Én gratuláltam az intelligenciájához, és az volt az utolsó, hogy beszéltem vele.

Hogy miért kell az ilyen egyénekkel megszakítani a kapcsolatot? Mert megillet engem is az, hogy értelmes ember módjára viselkedjenek velem, a szeretteimmel, barátaimmal. Meg egyáltalán: másokkal.