Hogyan kezeljem, hogy anyám tagadja a velem kapcsolatos problémákat?

Amíg gyerek voltam, anyám nagyon sokat ordított velem néhány visszatérő hibám miatt. Ezek a személyiségem gyenge pontjai, az örök rossz tulajdonságaim, amiken valamennyit javítottam, de elhagyni nem tudtam őket. Most, hogy felnőttem és már régóta külön élek, tagadja ezeket a hibáimat. Ha megemlítem, hogy ezzel azzal még gondom van, és ezek akadályoznak a munkában, magánéletben, akkor rögtön tagadja, hogy bármi baj lenne velem. Ilyenkor néha még dicsér is, amit már tényleg nem tudok hova tenni. 18 éven át cirkuszolt velem, egyszerűen hihetetlen, hogy most tökéletesnek lát. Úgy érzem csak biztatni akar, ami szép és értékelem, de ezen a módon hiteltelen minden szava.

Fontolgatjuk a hazaköltözésem, mert sok pénzt elvesz tőlem a lakhatásom fenntartása. Még kicsit sem biztos a döntésem de már rettegek, hogy ha hazamegyek, hirtelen "újra" problémás leszek a szemében. Újra látni fogja a mindennapokban mindazt, amiért régen kiabált velem. Mit kéne csinálnom? Megbántani nem akarom, amikor ennyire igyekszik lelket önteni belém.