Az egyetemisták nagy részének hogy nincs ideje dolgozni?

BSC-n és MSC-n 3-3 félévet keleltt nekünk foglalkozni a szakdolgozattal, és legtöbbünknek ez nem annyiból állt, hogy irodalmazunk meg kirakunk egy kérdőívet facebookra - ami szintén nem elenyésző munka, ha az ember igényes dolgozatot szeretne, egyébként. Azon felül én ezekben a szemeszterekben, a lyukasóráimban vagy órák után/előtt a laborban voltam és csináltam a kis méréseimet (nem mellesleg sokszor még nyáron is - a kötelező szakmai gyakorlaton túl). (Nosztalgia alert: Volt egyszer olyan vizsgálatom, bár nem rendszeresen, ami 3 óránként beavatkozást igényelt, így hát a tanszéki folyosón aludtam éjszaka egy fotelben :D )

Most nem sajnáltatni akarom magam vagy jampizni, hogy milyen szorgalmas kislány vagyok, mert a csoporttársaim zöme így volt ezzel, a kutatásos-kísérletes szakdolgozaton dolgozó csoporttársaim közül egyik se tudott emellett rendszeres munkát vállalni, és a kísérleteinket, méréseinket se csinálta meg helyettünk senki. Egy csoporttársam külsős cégnél csinálta a szakdolgozatát meg az ezzel járó kutatást, ő az egyetem mellett heti 25-30 órában ott volt, mert elvárta tőle a cég, hogy ennyit dolgozzon rajta, különben kib-sszák és nyilván, mint szakdolgozó, ő ezért semmit nem kapott. Esélye nem volt mellette dolgozni, mindig idegroncs is volt, szerencsétlen.

De pl. volt olyan csoporttársam is, akinek gyereke volt, mellette meg terhes, és örült, hogy be bírt járni a kötelező órákra és akkor szabad volt és volt kire bízni a gyereket. Olyan is volt, aki bejárós volt, mert nem bírt albérletet fizetni és az ingázás miatt nem fért bele neki egy viszonylag fix munka, ezen kívül otthon meg a családi gazdaságban számítottak rá.

És amúgy nem mindenki választ szeretet alapján szakot, van akinek szülői nyomás, van akinek csak a jól hangzó fizetés vagy a tanácstalanság volt a döntő.

Én ugyan kifejezetten szerettem a szakomat, de mindig voltak olyan tárgyaim, amiket nem szerettem vagy nehezebben tanultam, vagy egyszerűen csak több időt igényelt.

Rendszeresen voltak laborjaink pl., amikre a felkészülés és a jegyzőkönyv előkészítése illetve kiértékelése rengeteg időt elvett. Egy 4 órás labort mondjuk megelőzött egy 2órás felkészülés, aztán meg otthon a kiértékelés meg minden az megint 2 óra. De olyan is volt, hogy beugró zh-t kellett írni akár laboron akár szemináriumon, és kivágtak, ha nem sikerült - ilyenekből hétről-hétre ment nálunk a számonkérés vagy jegyzőkönyv vagy zh formájában.

Ezek mellett inkább pihentem meg élveztem a szabadidőmet, úgy voltam vele, fogok én még eleget dolgozni az életben, nem fogok 22 évesen kiégni és gürcölni. Hál Istennek a szüleim is azt támogatták, hogy az egyetemi dolgaimra figyeljek, szerencsés helyzetben voltam, hogy ez meg is valósulhatott.

Nem csak óvónőképző létezik, szégyen-nem szégyen, én a villamosmérnöki BsC első három félévében annak örültem a szorgalmi időszakban, ha a beugrók, jegyzőkönyvek, zh-k gondolata nélkül egyáltalán vécére elmehettem... 🤣 Nappalin.

Most, harmadévesként (részben a járványnak köszönhetően) jutottam oda, hogy van heti 20-30 órám melózni.

F

- van napi 8 órám (elmélet+gyakorlat), tehát reggel 8-tól 4-ig bent vagyok

- napi 1 órát utazok durván

- feladamegoldásból áll a tanulás magyrésze, otthon még minimum 2 (de inkább 3) órát ezzel simán eltöltök

- alvás 7,5 óra

- kajálás 2 óra (beleszámítva az elkészítést is)

- napi 30 perc futás

Ez eddig ugye 8+1+3+7,5+2+0.5 = 22 óra

Tekintve, hogy nem ilyen szép rendben történik minden, és mindig van valami csúszás, az a maradék 2 óra is simán beleszámolódhat.

Egyéb kérdés, hogy miért nem dolgozom hétköznap?