Valaki le tudná nekem írni köznyelven, hogy milyen emberre mondják hogy liberális? Mit takar ez a kifejezés ha egy hétköznapi emberre mondják?

Próbáljatok meg elvonatkoztatni a politikától, mert sokkal általánosabb, hétköznapibb dolgokról van szó, mint homofóbiáról, melegházasságról stb.

A lényeg csupán az elfogadáson van. A liberális embernek nem célja az, hogy minél több meleg legyen, vagy hogy a környezetét elárasszák az idegen kultúrájúak. Egyszerűen tudomásul veszi, hogy vannak, nem ütközik meg rajtuk, nem keresi velük a konfliktust. Egyenlőnek tartja őket saját magával, nem tartja őket se többnek, se kevesebbnek. Tiszteletben tartja mások külsejét, szokásait, életmódját, véleményét, világnézetét stb., és ugyanezt elvárja másoktól magával szemben.

A hierarchiának kisebb jelentősége van. Természetesen a liberális ember is elismeri pl. a munkahelyen az alá-, fölérendeltségi viszonyt, de mondjuk egy liberális fönök jellemzően közvetlenebb hagot üt meg a beosztottjaival szemben, kevésbé érezteti velük, hogy ő a főnök.

A 13-as válaszoló jól látja a lényeget. A liberalizmus nem valamilyen eddig nem elfogadott dolog túltolásán van!

Én liberálisnak vallom magam (kapok is ezért mindkét oldalról), mert elfogadom hogyha valaki másként gondolkodik, egészen addig, amig ez nem megy más kárára. De nem fogadom el azt, hogy ezen zászló alatt ezzel kérkedjünk, ebből előnyt kovácsoljunk, ez nyomatoljuk. Nem érdekel, hogy ki meleg, leszbikus, kivel és hogyan csinálja otthon, amíg ezt nem nyomja a pofámba és nem akar arról meggyőzni, hogy ez is ugyanolyan. Nem, nem ugyanolyan, de elfogadom, hogy ő úgy szereti. De nem fogadom el akkor, ha ezzel ő kérkedik, mindenáron ezt hangoztatja, felvonul, hogy nincsenek ugyanolyan jogai, amikor pont ugyanolyan jogai vannak, mint bárki másnak. Nem fogadom el, hogy azt mondják, hogy a homoszexualítás ugyanolyan természetes mint a heteroszexualitás és így kell nevelni a gyerekeket. De azt elfogadom hogy ő homoszexuális, nem zavar, nem is érdekel addíg, amíg nem akar meggyőzni. Nekem is vannak homoszexuális barátaim, és egészen addig azok is maradnak, amíg ezt úgy kezelik hogy ez az ő magánügyük, mint ahogyan én is magánügynek kezelem a saját szexualításomat. Elfogadom őket, mert nem emiatt a barátaim.

Persze most egyes szélsőliberálisok biztos azt fogják mondani, hogy én akkor nem is vagyok liberális. Mondják, ezt is elfogadom. De ha ők nem tudják elfogadni, hogy én másként gondolkodom, akkor ki is az, aki nem elfogadó?