Érdemes spórolni, ha már megvan mindened?

Azért fontos spórolni, mert az úgymond észnél tart.

Most nem arra gondolok, hogy neked szárazkenyéren kellene élned vagy épp gyertyát gyújtani villany helyett, hanem arra, hogy ha az ember elengedi magát, sokkal jobban szétfolyik, mint ahogy azt gondolná.

Jó példa erre a fizetésemelés. Nekem tipikusan olyan a szakmám, ahol az idővel szinte törvényszerűen nő a bér, évente olyan 10-20%-al. Mikor pályakezdő voltam, spóroltam, hogy tudjak egy normális életszínvonalat biztosítani magamnak. Nem engedtem meg magamnak sok luxust, figyeltem az árakat a boltban. Aztán mikor hozzám vágták az első 50-es emelésem, úgy éreztem, most már igazán jól fogok élni. Néha rendeltem ételt, néha a nekem tetszőt vettem le a polcról (Bonduellet a CBA-s helyett, cheddart trappista helyett, mellet comb helyett apróságok). Hagytam éjszakára menni a fűtést, nem kapcsolgattam mániákusan a lámpát le. Hát konkrétan semmivel nem éreztem magam jobb színvonalon és elszállt az 50-es úgy, hogy észre sem vettem. Ugyanez volt, mikor ismét emeltek, egy kicsit többet engedtem meg magamnak, semmi luxus kifejezetten, csak nem gondolkodtam úgy, mint akinek 200 nettó a fizetése. És nyom nélkül eltűnt az a pénz is. És ez így ment tovább. Pedig nem voltak nagy vágyaim. Mindegy, a végére, mikor már azért elég szép összeget értem el, visszafogtam magam kicsit. Fel sem tűnt pár héttel később, hogy ismét figyelem kicsit az árakat, mégis 100 ezer fölött takarítottam meg havonta. Ezzel azt akarom mondani, hogy könnyű hozzászokni ahhoz, hogy nem kell spórolni és könnyen fel tudja élni az ember a tartalékait is adott esetben. Egy kis étterem, egy kis nyaralás, egy kicsit drágább ez meg az, hiszen már nem kell spórolni annyira. Aztán ott vagy, hogy igazán semmi különlegeset nem csináltál, mégis képtelen vagy nem csutkára elkölteni egy 500-700-as bért apránként semmiségekre, amiknek nincs is látszata...