Mit csináltok, ha látjátok, hogy a járdán nem húzódnak le a szembejövők?

Velem is állandóan ez volt, mindig én léptem le a dzsuvába, mindig az én társaságom sorol be egymás mögé, a szembe jövők meg széttehénkedik az utat.

Úgy oldottam meg, hogy nem lefele nézek és görnyedten megyek, hanem hiába vagyok alacsony, kihúzom magam teljesen és felemelem a fejem. Meglepő, de ilyenkor kikerülnek.

Kérdező, te hol laksz?

Én ui. Győrben élek, és itt nincs ebből konfliktusom. Viszont egyetem miatt évekig Bp-en éltem, és ott ez volt az általános. Rengeteg mérgelődés és néhány ütközés után a következő taktikát alakítottam ki.

Ha láttam, hogy bunkókám a legkevésbé sem hajlandó a járda felén elférni (mikor simán megtehetné), akkor vele szembe húzódtam, és amikor közel értem, ott megálltam. Tehát neki nem mentem. Viszont ő csak úgy tudott továbbhaladni, ha kikerül. Álló embert nem tarolnak le még Bp-en sem. Ugyanezt csináltam, ha járműről leszálltam, és az ajtó elé álltak a felszállók. Megálltam a jármű közvetlen közelében, ezzel elzártam előlük az utat a felszálláshoz. És vártam, mikor lépnek arrébb. Előbb-utóbb leesett nekik a tantusz, hogy ha nem akarják a járatot elszalasztani, utat kéne adniuk nekem.

Azért örülök, hogy visszajöttem, és nem kell így viselkednem. Ha esetleg ma már nem így viselkednek Bp-en sem, annak őszintén örülök.

Én lehúzódom, DE csak kicsit, ha látom, hogy a másik egyáltalán nem. Így elmondhatom, hogy ha ő is csak egy kicsit lehúzódott volna, mint én, simán elfértünk volna, így meg a vállam beleütközik az övébe, ez van.

Egyébként Budapesten ez azért nem olyan ritka, sajnos sok bunkó van.

Múltkor egy vérmami jött a kb. 7 éves gyerekével és úgy gondolták, hogy majd én lelépek az úttestre. Hát nem léptem le és a gyereket megsuhintotta a sporttáskám. Az anyja meg nekiállt szidni, hogy mit képzelek, menjek le, nem majd egy gyerektől várom ezt "ba.dmeg". Vissza is szóltam, hogy talán itt az idő, hogy megtanítsd közlekedni, meg a jó modorra is "ba.dmeg".