Szoktál félni amikor valaki mellett ülsz, aki vezet?

Én anyukám testvérének a férje mellett szoktam félni. Ausztriában a szerpentines autópálya lehajtókon 100-zal szokott menni. Amikor mondtam neki hogy "neee", mégjobban begyorsított. Azt élvezi hogy mi félünk, anyukám testvére is megmondta.

Kicsit anyukám mellett is félek, mert mindig az utolsó pillanatban fékez, egyszer belém is jött sárga lámpánál amikor egymás után mentünk. Volt olyan is, hogy vezetés közben kereste a telefonját a táskájában a mellette levő ülésre átnyúlva. Akkor én nem voltam ott, csak mesélte.

Apukám mellett nagyon sokszor ültem régebben, de 2 éve mióta megvan a jogsim, nagyon keveset. Amikor késésben voltunk mindenkit előzgetett, meg 120-al ment 90 helyett. Mióta a saját autómmal járok inkább elkések, engem nem zavar, de akkor sem csinálok ilyeneket.

Én igen.

Az a fura, hogy soha nem féltem autóban, egészen 23 éves koromig amikor megcsináltam a jogosítványt. Akkor szembesültem vele, hogy milyen nagy nulla elvárások vannak és mennyire könnyen rászabadítanak a közutakra szinte bárkit.

Azóta félek az autóban, csak akkor ülök be ha mindenképpen elkerülhetetlen, akkor is csak más mellé.

A barátomnak most lett jogsija, hát olyan bátor mint az állat. Esküszöm azt hittem egyik kanyarnál hogy oké, most lehet autóbalesetem lesz, felkészültem rá. De elvileg jól vezet, biciklit is így nyomja, mint az őrült. Hát nekem szokatlan ez az energikus vezetés, mert mindig azt szoktam meg hogy csigatempóban vezet az apám.

De sokkal jobb az energikus, gyors vezetés, élvezem az adrenalint.

Unokanővérem barátja vezetése közben féltem (csak egyszer mentem velük eddig). Eléggé száguldozik, a váltásnál hirtelen engedi el a gáz pedált és hirtelen is nyomja meg, a kanyarodásai is hirtelenek, szinte rántja a kormányt. A körforgalmaknál sem lassít nagyon, meg igazából a kanyarodásoknál sem éppen.

Apánál néha, de láttam az előző válaszolóknál, hogy egyezik az ok, mert apa is később fékez. Nincsen belőle baj, de én például hamarabb tenném.

A barátommal utalok autópályán menni. Mindenkit letol az útról es nem tartja a követési távolságot. Ezen kivul jol meg biztonságosan vezet, de ettol agyfaszt kapok. Az apam ossze vissza váltogatja a sávokat, az anyam nem lat sötétben, en meg nagyon tapasztalatlan vagyok es benan vezetek.

Azt hiszem csoda csalad vagyunk mi igy 4-en...

Apám mindig az utolsó pillanatban fékez, ha megelőzik, akkor mindenáron visszaelőzi. Az a jó, amikor v.ki hasonlóan okos előzi meg, apám vissza akarja előzni, de a másik belegyorsít. Ilyenkor van hogy 130-cal előzi meg lakott területen belül...

A kuplungról váltásnál folyamatosan leugrik. Mikor az én kocsimat vezette, akkor mint akinek v.mit bizonyítania kéne.. Lakott területen, hideg motorral 150 is volt, két autó között átvágott (párhuzamos közlekedésre alkalmas úton), majd annyira a tükrökkel volt elfoglalva, hogy ha nem szólok, akkor belemegy az előttünk álló sorba.

Amúgy azóta ilyen, mióta meg lett a jogsim. Mintha meg akarná mutatni mekkora versenyző...

Mondjuk múltkor elküldtem a fa$zba... Mondtam neki hogy ez csak a szerencsén múlott, nem a vezetési képességein, meg ha már úgyis, akkor mondtam hogy jó lenne ha nem rugná szét a kuplungot.