Apám miatt lettem zárkózott, mert ő egy nagypofájú bunkó volt?

Az a típus aki rámozdult minden nőre aki élt és mozgott, a középiskolában a korombeli csajokat is stírölte perverzen, folyton nagy hangja volt, előadta magát. Mindig lejáratott, követett engem amikor a barátaimmal voltam. Pl elmentünk a városba a parkba bandázni, össze akartam jönni egy lánnyal de utánam jött és ott tette az agyát nekünk. Azt hitte menő. Mindenki gáznak tartotta de a csajok kihasználták hogy vegyen cigit és sört, aztán azt hitte ő az ász a fiatalok között. Ha elmentem egy szórakozóhelyre ott is megjelent és beégetett. Nem tudtam sehova menni 18 éves koromig mert a nyomomban volt.

Én teljesen az ellentéte lettem aztán az évek alatt, meg se szólalok, nem merek a nőkhöz hozzá se szólni. Ha a munkában is nőnek kell csomagot átadnom már előre félek, főleg ha csinos. Akkor akadozik a hangom is meg van hogy kiejtek mindent a kezemből. Az összes ismerőse azzal jön, hogy kinek a gyereke vagyok én, mert az apám micsoda csajozógép volt és mekkora vagány. Nekik ez így jött le. Nekem meg úgy hogy apám anyám mellett az én kiszemeltjeimnek kacsintgatott. Később kiderült hogy a német tanárnőmet is meghúzta többször is, az meg bosszúból amiért lerázta és kibeszélte a városban a szexet vele, nekem rosszabb jegyet adott és szivatott.

Apám már nem él. Amikor egyetemista voltam akkor összeköltözött azzal a csajjal aki nekem tetszett. Majd ki lett használva, legagyásodott, aztán alkoholista lett. Alkohol hatása alatt szenvedett halálos balesetet de akkor már 6 éve nem beszéltem vele.

Szerintetek is miatta lettem ennyire visszahúzódó? Ha kedves velem egy nő, akkor inkább elkerülöm. Munkahelyemen jött egy csinos futár lány és nagyon kedves volt velem. Olyan furcsa és ijesztő volt ez nekem, hogy miért ilyen kedves velem, hogy inkább azóta levegőnek nézem. A köszönésére se reagálok. Megijedtem, hogy valamit lépnem kéne és visszautasít vagy szerelmes leszek belé reménytelenül.