Miért van az, hogy ha valaki nem ér el telefonon, akkor 3-5 percenként hív, ahelyett, hogy megvárná, míg visszahívom?

Mert idióta. Sok ilyet ismerek én is. Nem gondol bele a te helyzetedbe, csak a saját nézőpontjából látja a dolgokat, és ő beszélni akar veled.

Aki képes gondolkodni, abban felmerül, hogy a másik nem ér rá, nem alkalmas neki, stb.

Én ha úgy van egyszer hívok valakit, ha nem veszi se csörgetem a kelleténél hosszabban. Mert biztos nincs a telefonnál, dolga van, csinál valamit stb. Még 10 perc múlva se próbálok rá újra, hiszen tudom hogy amit rá ér nyomogatni a telefonját látja hogy kerestem.

Akkor szoktam kicsit erőszakosabban hívogatni valakit ha tényleg sürgős és mondhatni élet-halál kérdése a dolog, ami nem ér rá fél órát, de lehet 10 percet sem. Ezt tudják is és akkor igyekeznek felvenni vagy hamarabb visszahívni. De esetleg ilyen helyzetekben hagyok üzenetet is, ha röviden elmondható, mert tényleg minden pillanat számít.

Személyiség függő a dolog. Én pl azt se értem, hogy miért hívod vissza 10 perc múlva, hiszen ha lett volna rá ideje akkor már hívott volna. Más meg nem tarja soknak azt se ha 3percenként felhívja az ílletőt amiatt az ok miatt ami miatt te 10perccel később felhívod.

És minek neked telefon, ha nem veszed fel??

Semmi más nem kell, csak felveszed, hogy pár perc múlva visszahívod, és kész.

Kb nincs az az élethelyzet, amikor ne lehetne egy qrva telefont felvenni.

Nekem meg halálom, amikor pl hirdet valami barom valamit, és szrik felvenni a telefonját.

Mert valami halaszthatatlan, koncentrációt igénylő dolga van, amit a telefon csörgése egyből keresztbehúz, vagy én nem tudom.

Vannak nagyon bonyolult emberek...

A, vagy az ő mondanivalója nagyon fontos, vagy csak ő annak gondolja azt; B, vagy parázik, hogy mi van veled (azaz a másik féllel).

Ilyenkor pl.: az üzletemberek dobnak egy SMS-t, hogy tárgyaláson van, stb., ami korrekt.

Én is sajna olyan vagyok, hogy full fontosnak vélem a saját mondandómat a másik felé, ezért 2* keresem, aztán nem.