Mennyire lehet jól boldogulni egyedül?

Néhány nap leforgása alatt elveszítettem a barátnőmet, valamint a legjobb barátomnak hitt embert is, akiről végül kiderült, hogy persze én közel sem vagyok rajta a listáján, meg ki is beszélt, szóval nekem úgy érzem ennyi volt. A barátnőm elvesztése pedig az én saram. Nyilván itt egyik a másikból következett, tehát nem egy nagy véletlen egybeesés.

Lényeg a lényeg, más barátom, akivel szorosabb a kapcsolat nekem nem igazán volt soha, inkább csak ilyen haverek, akikkel néha beszélek.

Kicsit furcsa így most, hogy úgymond senkim sincs, de remélem hamarosan belevethetem magam a munkába, talán attól jobb lesz a kedvem egy kicsit.

Mivel ilyen helyzetben még nem voltam, így kérdezem én, hogy ez "állapot" így, vagy valami majd úgyis alakul idővel?