Mindenképp ellenszenves egy olyan ember, aki csordultig van gyűlölettel?

Általában az ilyen baráti kapcsolatoknál a nem gyűlölettel teli ember vagy f.sik megszólalni is, mert ki tudja melyik mondatán sértődik meg a másik. Ha nem is azért f.sik, hogy mikor sérti meg akaratlanul, akkor azért, mert, hogy a másik fél mikor hozza őt kellemetlen helyzetbe a dühkitöréseivel. Majd egy idő után jól elkerüli, mert nem bírja tovább, hogy állandóan rossz kesz a kedve, ha találkozik az ismerősével, mert negatív a kisugárzása.

A gyűlöletét senki nem tudja magának megtartani, kisugárzik belőle. A gyűlölettel teli enberek nem csak saját magukat, de másokat is mérgeznek.

Az ember a saját lelkét, életét próbálja rendben tartani, az oké, hogy támogatja a másikat, de az, hogy a másikgyűlöletének a súlya alatt összeroppanjon már nem járja.

Illetve szerintem nincs olyan, hogy valaki, aki tele van gyűlölettel az szimpi, max valakinek, aki szintént nincs jól lelkileg, mert jó érzés, hogy valakinek kiadhatja a negatívat és cserébe kap még több negatívat.

Az egyik ismerősömet az exe fizikailag és lelkileg bántotta. Ez kihatott a lelkiállapotára. Én akkor ismertem meg, amikor már nem volt együtt a barátjával és, mivel nem akart pszichológushoz járni és nem tudta feldolgozni, ezért fortyogott benne a düh. Ott voltam neki, mindenben támogattam és pont ezért volt fajdalmas, hogy ő direkt kereste bennem a gonoszt és mindig rám olvasta, hogy biztos nem a jó szándék vezérel, mert én is ember vagyok és az emberek ártani akarnak neki. Ráadásul heti egyszer legalább besértődött valamin. Pl mintha azt mondanám, hogy lemegyek kocogni és erre te kiakadnál, hogy ezt biztos azét moNdtam, mert szerintem csúnya vagy és elkezdenél ocsmanyságokat mondani, hogy én meg buta vagyok.

3 évig bírtam, a végén már volt, hogy egy ilyen kitörése után akaratlanul sírva fakadtam az utcán.

Egy másik lánnyal igazaból nem tudjuk mi történt, de hasonló modora lett. Ő egyszerűen nem szerette, ha más boldog, ezért pl elmondta nekem, hogy engem utálnak és kibeszélnek - mással is ezt tette, ez enyhítette a haragjáT.

Utáltam, hogy rettegve beszélhettem vele, mert ő is képes volt támadásnak venni egy jelentéktelen mondatot.

Azt hittem rossz vagyok, ha kiadom az útját, szóval vele maradtam, de megkönnyebbültem, amikor kidobott engem.

Illetve most van itt nálunk a boltban egy nő. Vele fogalmam sincs mi történt, de csak támadó stílusban tud beszélni, ezt több ismerősöm is észrevette, hogy velük is így kommunikál. Akármit kérdezel (merre van a felvágott, a tej, stb), úgy beszél veled, mint a xarral, néha, ha pl elállod az útját, mert árut tölt fel vagy más módon akadályozod őt, akkor sem képes finoman megkérni, hogy pl állj arrébb.

Mindegy, hogy a bántották vagy mi történt vele, nincs feljogosítva arra, hogy így bánjon velünk, se arra, hogy a kedvünk elrontsa, főleg, hogy semmi rosszat nem tettünk vele és konkrétan nem ismer minket - beszól idős hölgyeknek, akik durvábbakat is megéltek mint ő.

Én eluntam, hogy mindig elrontja a kedvem, ha látom, ha nem látom, akkor meg lesem, hogy nehogy találkozzunk, úgyhogy nem járok a boltjukba.

Na szóval nekem volt tapasztalatom nőkkel akikben fortyog a harag.