Úgy érzem a leendő osztálytársaim mind jobbak nálam. Mit tegyek?

Elsősorban a hozzáállásodon változtass!

"Úgy érzem" - majd ha te leszel a legrosszabb tanuló, akkor lesz alapja.

"Okosabbak" - honnan tudod? A felvételiből? Hidd el, az nem számít semmit (utolsó gimis évem jön, belelátok ebbe)

"szebbek is" - ez hogy függ az észhez? Meg hol szebbek, a facebookon meg az instán? Na az komoly :D És ki határozza meg jogy ki szép ki nem? Ez relatív. Te is szép vagy, csak neked is annak kéne látnod magad.

Nem kell félned tőle, add önmagad, tanulj szorgalmasan, legyél nyitott, és szedj össze egy egészséges mennyiségű önbizalmat, és minden rendben lesz :)

Ez a pár év arra van, hogy a legtöbbet hozd ki magadból. Kell a versenyszellem, de ne frusztráld magad szét fölöslegesen, mert annál rosszabb lesz és ha elrontod ezeket az éveket nagyon nehéz lesz lelkileg/fizikailag talpra állni. Hidd el, tudom...

20f

Az 1# jól írja a dolgokat+:

gyakorolj, igyekezz, de ne mások miatt, hanem magad miatt.

Idén érettségiztem kéttanos gimiben, szóval én is tudok mesélni pár dolgot :)

-szépség nem tesz sokat, amúgy is relatív. Volt egy lány, akit tényleg szépnek titulálnék, de a személyisége viszont teljesen más tészta volt. Keverte a tudjuk mit, meg kibeszélt mindenkit.. ilyenhez nem kell magunkat hasonlítani.

-okosság/felvételi pont: ez sem jelent semmit. A srác, akit elsőnek vettek fel elengedte magát és 3-as tanuló volt. Érettségire azért odatette magát.

-angol tudás. Saját eset: Általánosban a legjobbak közt voltam belőle jegyileg is, meg beszédileg is, de rettenetesen sok hiányosságom volt.. nyelvtanból nagyon keveset vettünk anno és beszélős óráink sem voltak. De felvettek kéttanos osztályba és a szintfelmérőm alapján haladó csoportba kerültem. Az elején konkrétan 0 volt az önbizalmam,pluszba még a 16 fős csoportból 7-en kéttanos általánosból jöttek. Nagyon el voltam keseredve, mert hozzájuk képest a tudásom 0 volt és szégyelltem. Eleinte nem volt könnyű, az biztos, de a mai napig hálás vagyok, amiért abba a csoportba kerültem, mert motivált, ösztönzött, hogy ők ennyivel jobbak. Utol akartam őket érni, szerettem volna én is olyan szépen beszélni, mint ők. Hajtottam magam, minden szorgalmit megcsináltam, rengeteget szótáraztam, olvastam angolul meg ilyenek és csak ragadt rám a nyelvtan és a szavak. Természetesen a tanárok is sokat segítettek, tehát az ő érdemük is. És az első év végére azt értük el, hogy (jó, tudom nem verseny) az enyém lett a 2. legjobb középfokú :)

Tehát bármi lehet, és nem szabad már rögtön az elején feladni! Legyél nyitott, mosolygós és szorgalmas! :)

Sok sikert :)

19/L

Barátnőm anno az igazgatóhoz kellett forduljon, hogy felvegyék gimibe. Most már egyetemisták vagyunk, mérnök lesz belőle és ezzel a szakmával szinte garantáltan többet fog keresni, mint néhány színjeles volt osztálytársunk, akik közül páran sajnos már kibuktak egyetemről, mert "csak Pesten hajlandóak" tanulni. Én nem Pestre mentem, de legalább időben végeztem. Sosem voltam kiemelkedő különösebben semmiből, de kitartóan küzdöttem a céljaimért, és meg is valósítom őket. :)

Úgyhogy tényleg csak az számít, hogy legyél céltudatos, fektess több energiát azokba a tárgyakba, amiket szeretsz, mert később úgyis azok felé fogsz orientálódni, ha pályaválasztásról lesz szó. :)