Lehetséges úgy felnőtté érni, ha az ember a szüleivel él?

Nyilván ez is helyzetfüggő.

Nem mindegy, hogy 3-4 fővel vagy összezárva egy 1,5 szobás panelban, vagy többgenerációs családi házban laksz.

Testvérem és anyám gyakorlatilag "lakótársi" viszonyban vannak. Nem kérdezik ki mikor merre megy, dolgoznak, elvannak. Plusz ott egy emeletes családi ház 120+ nm-el amiben elférnek.

Én azt mondom, semmivel nem rosszabb, mint lakótársakkal élni akik nem takarítanak, megeszik a kajád és össze vagy zárva velük 40-50 nm panelban.

Sajnos azt látom a "felnőtté válás" legnagyobb ellensége az anyagiak. Felnősz, önálló vagy, fejben felnőtt vagy, miközben rákényszerülsz, hogy "gyerek" maradj a szüleiddel élve, vagy "kollégista" másokkal összezárva.

Vagy például párkeresésben sem mindegy. Nem mindegy, hogy bármikor felvihetsz bárkit, ez alapból ad elég önbizalmat. Vagy előre rettegsz a kellemetlen "hozzád vagy hozzám" kérdéstől. Persze itt sem mindegy, hogy 20 vagy 30+ éves vagy.

Szerintem igen, de sokkal-sokkal nehezebb és sok múlik a szülőn is.

Engem anyukám mindig is az önálló életre nevelt, így nem ért nagy meglepetés, mikor elköltöztem otthonról. Viszont még így is voltak dolgok, amik nehezek voltak és amiket csak a külön töltött időben tudtam igazán megtanulni.

Szerintem semmi sem hasonlítható ahhoz, mikor a rezsivel nem a szüleidnek, hanem egyenesen a szolgáltatónak tartozol, aki sokkal durvábban be is hajtja rajtad, illetve ha nincs kaja a hűtőben és nincs pénzed, senki sem fog az orrod alá dugni egy tál bablevest mondjuk. Meg amúgy sem, ha valamilyen kajára vágysz, neked kell megcsinálnod, a retekből magad kell kivakarnod, mert senki sem fog rád nézni, ahogy rohad rád a lakásod. A lakás kárait neked kell megjavíttatnod és szép lassan rájössz, hogy milyenek is a váratlan kiadások. Nem tudsz átugrani a szomszéd szobába, ha magányos vagy, neked kell indítani a mosást, fejben tartani a fizetéseket, sakkozni a pénzzel, vigyázni mindenre, ami otthon van, intézni a vásárlást és ott van az is, hogy ha egyedül vagy, csak akkor keresnek, ha a szomszédot irritálod. Senki sem tud semmit arról, ki jön át, ott szexelsz, ahol akarsz, akkor fekszel, amikor akarsz, úgy élsz, ahogy akarsz, feltéve, ha tudsz mindent fizetni és nem vagy egy ordenáré állat, akit a szomszédok is hallanak.

Ilyen nincs otthon, még egy kétszintes családi házban sem. De még ott sem, ahol egy telken van két ház. Az ember igazán akkor nő fel, mikor nincsenek a szülei gyalogtávolságra és senki sem tudja a másikról, hogy mikor ér haza vagy mit csinál.

Otthon is lehet éretten gondolkodni, beleadni a közösbe, ha már dolgozol, bevásárolni magadnak, segíteni takarítani, de egészen más mikor rádszakad a teljes háztartás és téged vesznek elő a lakás pénzügyei kapcsán.

Ehhez csak egy rövid példát (saját tapasztalat) szeretnék leírni:

Ha otthon vagy, a szülöi házban, de külön háztartásban, és este 11-kor észreveszed, hogy nincs nálad otthon WC-papír, akkor egyszerüen átmégy a szülökhöz és kérsz egy gurigát.

Ha egyedül, külön lakásban élsz, akkor nincs lehetöség kérni, bajban leszel.

Ez érvényes arra is, ha felfedezed, hogy nincs vacsorára semmi a hütödben, nem tudsz mosni, mert elfogyott a mosószer, stb. de a WC papír a legkellemetlenebb, azt nem tudod helyettesíteni.