Miért tartanak a lányok furcsának, ha kicsit közelebb kerülök hozzájuk?

Lehet kicsit fura a kérdés, illetve hosszú, nem erényem a részletezés, de megpróbálom jól leírni a problémámat. Alapvetően sok barátom és ismerősöm van, akik közül vannak lányok is. Velük semmi problémám nincs, elvagyok mindegyikkel, mert csak ismerősök. Viszont ha úgy hozza az élet, hogy egy lánnyal muszájból kell több időt együtt töltenem kettesbe, legyen az munka/buli akármi, akkor mindig olyan furin/kínosan alakulnak a dolgok. És az a legnagyobb baj, hogy nem tudom elmagyarázni a miértjét sem. Az én sejtésem az, hogy bár a kinézetem mást mutat, de elég unalmas/egyszerű ember vagyok, aki még ráadásul introvertált is. Így ezek kombinációját egyszerűen nem tudják a lányok hova tenni (Nem vagyok bőbeszédű/kezdeményező típus, és itt már sokan elitélnek) szerintem. De ugyan ez a helyzet, ha csak kavarok valakivel, egy szimpla egyéjszakásnál is. Kb. csak a full extrovertált, kezdeményező nőkkel tudok kijönni, úgy hogy ők irányítanak végig. De maga a kérdés nem eköré irányul, hanem, hogy ezekután, ha megvolt egy kettesben lévő alkalmom egy lánnyal, akkor mindig megromlik vele a kapcsolatom. Sokszor volt rá példa, hogy csak távolról ismertem egy lányt, vagy csak bejöttem neki, jól kijöttünk, majd ezután kettesbe kerültünk, jobban megismert, és utána elvesztette az érdeklődést irántam. És ez miért van? Aláírom, hogy nekem teljesen más a gondolkodásom, mint egy átlagembernek, nagyon racionális vagyok. De ennyire taszítanám vele a lányokat? Vagy csak ennyire rossz emlék volt nekik a velem együtt töltött idő?

Nagyon köszönöm, ha elolvastad a kérdésem, lehet kissé zavaros lett, de minden kérdésre válaszolok, hogy érthetőbb legyen.