Miért nem vagyok szerelmes egy lányba sem?

Áh, hát ez nem úgy megy.

Semmi köze a korhoz.

Vannak, akik örökké szerelmesek, mindig van valami rózsaszín köd, mindig van valaki, akibe éppen aktuálisan halálosan bele vannak habarodva. És a kapcsolatok jönnek-mennek. Az a baj, hogy ez a rózsaszín köd van piedesztálra emelve, ez folyik a médiából, mindenki ezt isteníti, és úgy tesznek, mintha természetes lenne és mindenkinek folyton így kellene éreznie, és a filmek is addig mutatják a párokat, amíg össze nem jönnek.

Aztán vannak, akik megismerkednek valakivel, és hosszú időt eltöltenek vele, mire rájönnek, hogy na, vele el tudnék képzelni még hosszabb időt. Ebből kisülhet egy tartós kapcsolat, őszinte szeretet és összetartozás. Ez a legjobb. Ehhez sokat kell beszélgetni a másikkal és igazán megismerni. A nagymamám 77 évesen így költözött össze egy emberrel.

Aztán van a harmadik eset. Én 33 évesen voltam először (és remélem utoljára) szerelmes. Amikor nem eszel, nem alszol, egy perc nyugtod nincs, csak rágod magad és játszod le agyban a forgatókönyveket, hogy te mit mondanál, és arra ő mit válaszolna, és hol láthatod legközelebb és vajon akkor mi legyen rajtad stb. A legrosszabb ellenségemnek se kívánom. Teljesen kivetkőzik az ember magából. Ezt, ha jön, kivédeni nem lehet. Hideg fejű, racionális embert is úgy be tud találni, hogy a fal adja a másikat. Remélem, soha többé nem kell ezen keresztülmennem.

Szerintem csak még nem találkoztál olyannal, akit "neked szánt a sors". Az olyan ember, aki tényleg megdobogtassa a szíved nagyon, de nagyon ritka és nem egyik percről a másikra jön. Én 17 vagyok és csak egyszer voltam szerelmes és az is csak plátói volt.

Nyugodj meg és ne érezd magad rosszul emiatt, még előtted áll az élet, bőven van időd szerelembe esni.