Hogyan dolgozzam fel, hogy nem vagyok az, aki szerettem volna lenni?

Lehet bagatelnek tűnik a kérdésem, viszont 21 évesen roppant módon zavar az a tudat, hogy nem vagyok az, aki. Most nem külső kinézetre kell gondolni, vagy arra, hogy valami gazdag családból származhatnék.

A problémám az, hogy engem világ életemben a számítástechnika érdekelt. Programok, hardverek, újdonságok, operációs rendszerek, stb. Programozó szerettem volna lenni már kiskorom óta, viszont gimiben jöttem rá arra, hogy totál nem nekem való feladatkör az egész: Bonyolult matematika és logikai kapcsolatok, én pedig matekból örültem, ha kettesre le tudtam érettségizni.

Jelenleg felsőoktatásban tanulok, pedagógus osztatlan képzésen, két olyan tárgyat tanulok, amit szerettem, bár köze nincs egyiknek sem az informatikához vagy bármilyen "reál" tantárgyhoz, viszont baromira zavar az a tudat, hogy 5 év kemény egyetemi év után az állam hozzám fog vágni kezdő fizetés gyanánt nettó 130 ezer forintot, és mellette rengeteget kell dolgoznom az iskolában: adminisztráció, kötelező rendezvények, órarendtervezés, óraterv írás, stb.

Ezek mellett adott egy programozó, aki akár otthonról, kényelmesen is dolgozhat, úgy, hogy a lábát ki nem rakja a saját lakásából, és keres minimum nettó 250 - 300 ezer forintot, kezdőként. Ha pedig valaki valamilyen menőbb multinál dolgozik, ott az iroda is úgy van felépítve helyenként, mint egy személyes játszótér: Modern konyha, babzsákok, stb.

Illetve azt még meg sem említettem, hogy azok a gyerekek, akikkel nem igazán jöttem ki általános- és középiskolában, akik lenéztek / gúnyolódtak rajta, és akik nem igazán voltak sohasem velem egy szellemi szinten, azok nagyjából idén, vagy már tavaly elvégezték a szakmájukat, (Hegesztő, festő, stb.) és már többre mentek az életben, mint amennyire én eddig. Nincs autóm, se jogosítványom, se albérletem, nekik pedig ezek már megvannak. Önálló életet élnek, párkapcsolatuk van, én pedig nem tudok felmutatni az érettségi óta semmit, csak azt, hogy egyetemre járok, egy olyan szakra, amivel annyit fogok keresni, mint egy gyorsétteremi alkalmazott, vagy mint egy takarítónő..

Érdekel a gyerekek jövője, és szeretném ha jobban megismernénk a világunk és egyben Magyarország történelmét, ez nem vita kérdés. Viszont - minden irónia nélkül - nem szeretnék éhen halni a fizetésemből, úgy, hogy mellette a belemet is kidolgozom.