Miért érdekel jobban a gyerekek világa?

20as éveim elején vagyok. És valahogy nem tudtam elhagyni a gyermekkort. Az egy rész, hogy olykor kicsit vágyakozva tekintek a mostani gyerekekre, hogy nekik de jó, nincs olyan munka ami miatt idegeskedni kell,

Vagy példának:ott vannak a szülei, és jó esetben viszik őket nyaralni például a Balatonra. Főleg akkor jön rám ez, ha nem otthon vagyok: látok egy gyerekes családot, : jaj de jó nekik, itt lehetnek a Balatonon, biztos napokat és jól érzik magukat a nyaralóban/nagyszülőknél/apartmanban. És biztos sok programot csinálnak amin csak jól kell érezni magukat, lehetnek játékaik, szerezhetik a meséket, rajzfilmeket amiket nekik készítenek, színezhetnek, tök jó játékokat gyártanak manapság nekik.

Egyre többször van ez rajtam, és azt kívánom bárcsak gyerek lehetnék, de persze ez nem lehet így marad a vagyódás. A másik, hogy szívesen vennék és játszanék játékokkal, főleg lányossal (mivel az vagyok), de a fiús játékok is tetszenek, de egy részt drága , másrészt nem tudnám hova rejteni, mivel még itthon lakom. De szinezőim vannak, azokat könnyű eldugni egy fiókba, mégha nem is használom őket egy ideje. Az Interneten meg könnyű, mert senki sem látja, ha a gépen, vagy telefonon olyan videót, webhelyen keresek fel, mivel nem nyúl senki ehhez a dolgaimhoz a családban.

A rendes, felnőtt élet annyiban érdekel, hogy a munkám igyekszem jól végezni, pénzt igyekszem gyűjteni, van autóm, lassan fontolom az elköltözést itthonról (még ha csak albérlet is), barátaim vannak stb. Tehát részben valahogy felnőttem, csak valahol maradtam gyerek, amit elrejtek. De amit más felnőttek szeretnek az engem sokszor nem foglalkoztat: párkapcsolat, alkohol, bulizás stb.