Normális dolog az éjszaka imádata?

Már 2-3 éve észrevettem, hogy utálom a nappalt. Nem tudok gondolkozni, álmos vagyok, ha tehetem elalszok délig, vagy tovább és reggel rosszul vagyok ha meglátom a fényt ahogy felébredek. Egész nap ha lehet a besötétÍtett szobámban vagyok (suliszünet) és még a nappaliba sem megyek ki. Zavar a fény, rosszul vagyok tőle, zavar, hogy mozgolódnak az emberek, minden zavar. De ahogy lemegy a nap és elcsendesül minden én felélénkülök. Ilyenkor szeretek akár másokkal is találkozni (már aki vehető rá), kisétálni, csak kiülni a csillagok alá, vagy egész éjszaka fentelenni és ahogy látom, hogy hajnalodik elaludni. Olyan gyönyörűnek találom, azt, hogy minden mozdulatlan és szinte mintha csak én lennék meg a világ. A Nappallal még akkor vagyok el, ha nagyon borús idő, vagy eső van. Mi lehet ez a fény utálat?