Normális, ha ilyen gyerekkori sérelmen nem tudom túltenni magam, vagy ideje lenne nem foglalkozni vele?

Adott egy férfi (most az 50-es évei közepén, végén lehet kb.), aki egy gazdag, sikeres, elismert ember. A saját szakmáján kívüliek viszont biztosan nem ismerik a nevét.

Amikor alsós voltam, anyukámnak a szeretője volt ez az ember egy időben, és kétszer is megvert. A dührohamait az váltotta ki, hogy anyukámon csüngtem, nem hagytam őket békén kettesben. Egyszer akkor vert meg, amikor anyukám nem látta, akkor az ijedségen kívül nagyobb bajom nem lett. Egyszer meg anyukám előtt, ráadásul nyilvános helyen. Akkor pár napig piros is volt utána a karom, talán véraláfutás lehetett, de nem tudom már. Ezután volt is egy mosolyszünet közte meg anyukám között, de már nem emlékszem, hogy utána találkoztak-e még.

Az utóbbi pár években időnként, és egyre gyakrabban eszembe jut, és nem tudok mit kezdeni ezzel az emlékkel! Egyébként vannak nálam pár évvel fiatalabb gyerekei, akikkel még találkoztam is annak idején, de mivel én is 7-8 éves lehettem, ők meg még kisebbek, így persze kizárt, hogy emlékezzenek rám. Facebookjuk szerint egyébként jó egyetemre járnak, sínen van az életük, és érdekes módon hasonló az érdeklődési körük, mint nekem.

Őszintén szólva bosszant, hogy ez is milyen mély nyomot hagy bennem, miközben másokat megerőszakolnak, vagy mondjuk az alkoholista szülő/házastárs kékre-zöldre veri minden nap. Ez ahhoz képest abszolút semmiség.

25/F