Pozitív dolognak tartjátok a reményt? Hogyan határozzátok meg a fogalmát?

Továbbra sem sikerült megmagyaráznod miért volt bunkó, azon kívül, hogy te gyártottál magadnak egy háttértörténetet a válaszhoz. (Erre utaltam korábban, szóval volt rá válasz, sőt bocsánatot is kértél érte, csak gondolom a gőztől ez már nincs meg) A haszontalant meg mégis hogyan? Azért mert nem egyezett a te álláspontoddal.

Felfogta persze, meg lehet nézni, hogy a válasz hosszában mérve pontoztál végig mindenkit, nem tartalmát tekintve.

Így lehet filozofálni tényleg :D

A remény önmagában ugyanúgy nem pozitív/negatív, mint egy kés sem. Ugyanúgy, ahogy a késsel is lehet gyilkolni is, mint élelmet adni valakinek, a remény is csak egy kifejezés. A kérdés az, hogy mire és főleg hogyan használják fel.

Akit a remény cselekvésre és főleg pozitív eredmények elérésére ösztönöz, az képes a reményből eredményt kihozni, mert ösztönzőként, pozitívan használja.

Akit a remény nem ösztönöz cselekvésre és nem tesz az eredmények eléréséért, csak reménykedik, hogy hátha magától eljön az eredmény, annak a remény csak egy kedély javító szer, miközben a cselekedeteitől függetlenül vagy megtörténik, amiben reménykedik és akkor boldog lesz, vagy szomorú lesz, ha nem következik be, viszont őt magát a remény csak tétlenségre ösztönözte. Ilyenkor inkább negatív a remény.

Ha pedig abban reménykedik, hogy valamilyen tudatos rossz cselekedetet megúszhat, vagy egyéb módon hasznát élvezheti majd, akkor kimondottan negatív is lehet a remény, hiszen alapvetően negatív dologban reménykedik.

Persze a pozitív/negatív dolgok értékítéletét is nagyon sok minden befolyásolhatja. Mert ha mondjuk én a sikeremben és gazdagságomban reménykedek és még aktív cselekvésre is késztet, hogy elérjem ezeket, akkor pozitív a reményem. De ha a cselekedeteim mások kárára történnek és a saját gazdagodásom érdekében ártok másoknak, akkor akár ugyanaz a remény, ami számomra pozitív, mások számára negatív is lehet. De mi van akkor, ha azok, akiknek én ártok eleve negatív emberek voltak, akik másokat bántottak? Akkor azzal, hogy én nekik ártok, mégis pozitív vagyok?

Biztos, hogy érdemes (vagy lehetséges egyáltalán) mindent pozitív/negatív kettősséggel mérni? Vagy lehet, hogy a világ ennél sokkal összetettebb, szubjektívebb és nem csak hogy a dolgok önmagukban sem pozitívak/negatívak, hanem egy skálán mozognak, de még az értékelési rendszerük is egy féle szempontnál jóval összetettebb összefüggésekben vizsgálható csak?