Pozitív dolognak tartjátok a reményt? Hogyan határozzátok meg a fogalmát?

Kérdező, ha ennyire lekezelő és előítéletes vagy, akkor mégis minek tenném?

De csak hogy lásd. A remény az egy passzív állapot az áhított jobb állapot elérésére.

A cél pedig egy olyan jövőbeli állapot, amiért hajlandó is tenni az illető.

Tehát ami után reménykedik, azt várja, hogy az ölébe pottyanjon/saját magán kívülálló dolgok behatására fogja az elérhetőségét. Míg aki célt tűz ki maga elé, azért hajlandó tenni is.

#11

"Az előítéletest nem tudom honnét vetted"

Aztán a végén elismered, hogy előítéletes vagy :D Touché

#13

Szerintem te nem vagy tisztában az előítélet szó jelentésével.

Innentől kezdve pedig parttalan vita lenne.

Szóval élj azzal a meggyőződéssel, amivel akarsz én meg lezártam ezt a témát

Bennem is felmerült már, még kiskoromban, hogy mi a fene az a "hit, remény, szeretet". Nem tudtam feldolgozni mi az a remény, egyértelműen negatívnak tűnt.

A kereszténységben például, én mindig a tehetetlenséggel kötöttem össze. Azokat láttam reménykedni, akik mondjuk rossz helyzetben vannak, de reménykednek, hogy majd a túlvilágon megkapják érte a jutalmukat.

Nem gondolom, hogy a remény hitet adna. Ha hite lenne, nem kellene a remény. Mivel ha hisz valaki, akármiben, vallástól függetlenül, akkor nem reméli hogy sikerül, reméli hogy meggyógyul, hanem hisz benne, és tudja hogy egyszer biztosan eljön a nap, amikor jobban lesz, amikor már nem lesz szegény stb.

Ha HISZEM, hogy kapok fizetést, nem reménykedek, hogy talán megkönyörülnek rajtam, hanem TUDOM, hogy mivel dolgozom, jár nekem a fizetés, és biztosan megkapom, az hit. A remény az lenne hogy "remélem kapok pénzt, bár ki tudja, azért remélem nem lesz gond".

A remény egyrészt naív is lehet, és főleg a vallásosaknál látom, hogy sokszor hiú ábrándokat táplál az emberben, ahelyett hogy elfogadnák a jelenlegi állapotot, és azzal gazdálkodnának, a reményük rossz irányba tereli őket, elvesztik a kapcsolatot a való világgal, egy másik világban akarnak érvényesülni stb.

Ezzel az a gond, hogy az ember pszichéje az elnyomást nem tűri, előbb utóbb kiborul a bili, és ezekben az esetekben nem jó irányba haladnak, hanem elnyomják magukban a rossz lehetőségét, a világ valódi gonoszságát,azt az opciót, hogy esetleg más úton kell elérni amit szeretne.