Éreztél már leírhatatlan érzelmet? Milyen szituációban?

Én röviden: Elkezdtem összerakni az életemet, és teljesen feleljtettem a délutáni filmezéseket, a céltalan netezgetést, a "csak összeülünk sörözni" találkozókat, és így tovább. Gyorsabban akarom elérni a céljaimat, és jobban is érzem így magam, mindennel 10x hamarabb leszek kész mint a korábbi énem. Viszont ha találkozok egy barátommal, imserősömmel, és látom a tőlük megszokott dolgokat: megszokásból átpörgetik a telefont, mesélik, hogy megnéztek egy fél sorozatot egy nap alatt, meg effélék, akkor valami olyat érzek, hogy "mindjárt szétrobbanok". Nem harag, köze sincs a feszültséghez ennek az érzésnek (akármennyire paradox is), leginkább valami elképesztően intenzív semleges dolog, ami olyan, mintha mozgásra, beszédre, cselekvésre kényszerítene. Ezért nem is nagyon húzódik hosszúra egy ilyen találkozóm sem, de szerencsére ezt nem vették észre, nem görcsölök.

Ez az én esetem, erről jutott eszembe a kérdés. Nektek mik voltak, milyen helyzetben?