Az introvertáltakat miért kényszerítik állandóan extrovertált megnyilvánulásokra?

Azért elég sok alaptalan sztereotípiát soroltál fel szegény extrovertáltakkal kapcsolatban.

Attól hogy valaki introvertált nem lesz intelligensebb vagy műveltebb, a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz.

Introvertáltként nincsen különösebb problémám se az ügyintézésben se a csoportmunkáknál. Igen, néha kellemetlen tud lenni, de ez is egy olyan dolog amihez hozzá kell szokni, alkalmazkodni kell hozzá. Ha végképp el akarod kerülni ezeket a kellemetlen mindennapi dolgokat akkor keress egy olyan állást ami lehetőséget ad arra hogy egyedül, nyugodtan tudj dolgozni. Így te is sokkal jobban tudnál teljesíteni, nem zavar senki, nem szorongsz stb.

Viszont, ha jól értelmeztem magát a kérdést akkor feltételezem hogy nemrég elég keményen megsértett téged pár munkatárs vagy iskolatárs, és így próbálod kitombolni magad, és szidni az extrovertáltakat.

Ne csoportosítsd így az embereket, és főleg ne mondj ilyen messzemenő következtetéseket :D mindkét oldalon vannak jó emberek is, meg ütnivaló idióták is :D

Ez hatalmas öngól volt, szivem, mert én introvertált vagyok. Pontosabban, én vagyok az introvertált, te nem.

Tudod, miből áll ez? Abból, hogy amíg mások lemennek valami buliba vagy koncertre és van 800 ismerősük, én inkább bekészülök otthon egy jó könyvvel vagy folytatom a kis grafikáimat. Nem érdekelnek különösebben a nagy társasági események, szeretek a gondolataimmal lenni.

Viszont ha kettesben vagyok emberekkel és kellő mélységű egy téma, imádok beszélgetni. Szeretek gondolkodni, szeretem a jó eszmefuttatásokat és igen, nekem is vannak barátaim és párom, akivel ezeket az "együtt egyedül" pillanatokat megéljük.

A csapatban nem vagyok hangos soha, inkább megfigyelek, de nincs bajom ezzel, azt leszámítva, hogy elunom magam. A szóbeli felelettel is rendben vagyok, igen. Az ügyintézés és egyéb emberek közé járós feladat sem okoz gondot, csak nem érzem úgy, hogy az emberek pezsgése lekötne magam körül.

Az ovis helyzetet maximálisan átérzem, de nem azért, mert a torkomban dobog a szívem, ha másokkal együtt kell lenni. Inkább tényleg csak unalmas számomra, amíg mindenki sorra kerül egy játékban, unalmas az a sok össze-vissza szándék és gondolat, mikor én inkább már tenném a saját dolgom.

Az a nagy különbség bennünk, hogy bennem nincs undor sem szorongás az extrovertáltakkal szemben. És igenis jók a szociális készségeim, csak nem nagy tömegre és annak koordinálására, követésére lettem tervezve. Nekem nincs önbizalomhiányom sem. Mikor kiálltam védeni, nagyon jól éreztem magam, mert beszélhettem egy számomra kedves témáról és az emberek megszűntek a teremben.

Te nem működsz adaptívan társas közegben. Ez a bajod, nem az, hogy a temperamentumod más. A temperamentum egy állandó tulajdonság, ami neked van, az meg inkább problémás dolog. És igen, a világ nem igazságos. Ha nem tudnál írni, ugyanúgy lenne rgy téged visszavető fogyatékosságod, ami a legtöbb embernek alap, mert kicsiként elsajátítja. És igen, ezért zajlanak az ovis játékok csapatban, mert akármennyire is ciki, a kortársakkal való szocializáció nagyon jó alapot ad a későbbi szociális készségeknek és az ilyen és ehhez hasonló dolgoknak köszönhetem én is, hogy nem vagyok olyan, mint te. Mert nekem inkább preferencia az, hogy melyik közeget választom, neked meg úgy látom, kényszer.

"A tételhúzásra is csak hármast kaptam, ugyanígy izgulás miatt, pedig mindent tudtam"

Ha mindent tudtál volna, akkor nem hármast kapsz. Te szimplán kifogásként próbálod használni az introvertáltságot a saját szerencsétlenségedre.

Én introvertált vagyok, de szóbelikkel és előadásokkal sosem volt bajom. Ha előadást tartottam, és azt láttam, hogy a hallgatóság nagyból tesz rá, hát csakazért is megtartottam a magam kedvéért, a szóbalivel meg mi a baj? Érettségi, szigorlat és államvizsga kivételével csak egy főnek szövegelsz, a nyelvvizsga meg beszélgetés.

Én is mindig elhúzódtam a tömegtől, és attól rosszul vagyok, ha üres buszon mellém ülnek, a sorban a nyakamba ihegnek vagy munkahelyen tele van a lift. (Muszáj liftet használnom, mert általában nehéz cuccokat viszek egyik emeletről a másikra.)