Melyik a bunkóság, megbámulni valakit vagy szólni hogy ne bámuljanak?

Szólni ezért nem bunkóságnak mondanám, inkább egy kicsit paranoiára hajaz, mert lehet, hogy valaki csak elbambul, és nem bámul.

Nálunk a cigókat zavarja már az is,ha véletlen arra nézel.. " mit niéézel,leszurkállak a gec.ibe". Szóval inkább ezt mondanám bunkóságnak.

Alapjában azt vélem bunkóságnak, ha valaki szándékosan keresi a konfliktust egy ilyen élethelyzet kialakulása esetén. A szeme azért van az embernek, hogy vizuális információkat gyűjtsön vele a környezetéből - abból az ősi beidegződésű célból, hogy lehetőleg elkerülje az egészségére végzetes következményekkel járó, vizuális információk elemzéséből eredően megelőzhető helyzeteket. Aki szándékosan hoz kínos helyzetbe másokat, az önmagában egy gyökér, - teljesen mindegy, hogy ő nézte-e a másik embert, vagy fordítva. Nekem az volt egyszer egy kínos helyzet, amikor egy esetlen liba elesett a saját lábában, amikor szállt fel a villamosra és rám akarta uszítani a párját, hogy ő azért esett el, mert éppen őt néztem, amikor bénázott. -Eszébe sem jutott, hogy arra kapta oda minden ember a tekintetét, hogy a lépcsőbe harapás közben kakofonikus csörömpölést produkált, - mert ennyi esze (nem) volt szegénynek. Szerencsére a párja tudta róla, hogy milyen provokatív liba van az oldalán, így nem lett a dologból semmi. Egyébként - a küllemet nem elemezve - ha egyedül élne a Földön nőként egy ilyen csoffadt agyú barom nőstény bőrbe bújva, akkor sem kellene, mert az ilyen emberben annyi rosszindulat van, hogy időközönként még önmagával is összeverekedne az előszoba tükör előtt. -Kellene a francnak az ilyen!

Mindketto az. Ha bamulnak, levegonek probalom nezni, vagy nyomatekosan elfordulok, arrebb megyek, de nem fogok szolni. Persze ha az arcoma is hajolna, akkor igen, de az nem bamulas, az mar zaklatas.