Ebben az országban komolyan nem lehet semmit csinálni, mert mindenért belekötnek az emberbe vagy irigykednek rá?

Volt a hervisbe 2+1 akció és én vettem magamnak három pár Nike-ot. Mikor kolléganőm meglatta rajtam az egyiket, elvolt ájulva, hogy képzeli, hogy mennyivel kapok többet ha nekem telik ilyenre.

Mikor meglátták, hogy el vagyok jegyezve meg egyből ment a pletyka, hogy nem biztos hogy össze is házasodunk, meg hogy biztos jól állunk, ha telt gyűrűre.

Akárhányszor megyek fodrászhoz, megkerdezik, hogy mennyit fizettem. S mindig ki vannak akadva, hogy mikre költök és miből. Persze azt nem nézik, hogy én három éve nem voltam sem nyaralni, de még a szabadságom sem vettem ki, hanem dolgoztam és gyűjtögettem a pénzt.

Ez csak proli körökben szokás. Kíváncsi lennék, a munkahelyi sztorikat írogató illetők, vajon hol és mit dolgozhatnak. Ez a réteg szokta a Facebookot is teleposztolni a hitelre vett sz.rjaikkal.

Érdekes, nálunk a munkahelyen senki nem azt nézi kinek milyen kocsija, milyen ruhája van stb. Senki nem a másik pénztárcájába kutakodik. Jó, mondjuk nem is gyári melós vagyok :)

Mi sem merjük megmondani még a családomnak sem, hogy mennyit keresünk, mert rögtön jön a nektek könnyű szöveg.

A családomtól évekig hallgattam, hogy neked mennyire jó, mert gazdag a férjed, ő tart el. Amikor pedig mondtam, hogy én többet keresek, mint a férjem, akkor csak annyi volt a reakció, hogy "na menjél már tudod hova".

Az oviba nem merem a drágább autóval vinni a gyereket, mert ott is mindenki azt lesi, kinek mije van. Mi lenne, ha kiderülne, hogy két autónk van?

Aki volt már a házunkban, mindenki azt kérdezgeti, hogy nyertünk a lottón?

A titkunk pedig csak annyi, hogy mindkettőnknek a gyerek előtt 2 munkahelye volt, szinte hétvégén is dolgoztunk, hogy később könnyebb legyen. Kétszer meggondoljuk mire költünk és a házat is szinte teljesen mi újítottuk fel.

De az átlagember csak azt látja, hogy nekünk mennyire könnyű, mennyi mindenünk van.

14-es vagyok.

16-os pontosan így jártunk mi is. Mindig leszóltak bennünket, de közben fejőstehénnek gondoltak.

Nekem idáig többféle tapasztalatom volt: vagy én álltam jobban, mint a környezetem, és akkor folyton jöttek a kérdések, amivel azt nyomozták, hogy mim van pontosan és ahhoz hogy jutottam hozzá és mindenhol, ahol csak lehetett próbáltak alámtenni, hogy ne legyen már azért annyira jó. Ha kiderítették, hogy pl. egy tizessel többet keresek, mint ők, már rögtön úgy kezeltek, mintha loptam volna.

A másik helyzet pedig az, hogy a környezetemben voltak tehetősebbek, állandóan fitogtatták, hogy mijük van, és mennyiért vették, a pénzükre és az életmódjukra fel emberileg is többnek gondolták magukat és folyton okítottak, hogy mit csináljak, és mit vegyek, hová utazzak. Ilyenkor ha nagyon túltolják a dicsekvést meg az okoskodást, előfordult, hogy beszóltam egy-két negatív megjegyzést a dolgaikra, hogy hátha máshol adják elő magukat, de sajnos hatástalan volt. Ilyenkor lehet, hogy ők is az gondolták, hogy milyen irigy vagyok rájuk, pedig nem. És akkor maradt az a lehetőség, hogy hasonló helyzetben lévővel hoz össze a sors. Hát az ilyennel se lehet normálisan beszélgetni semmiről, mert igazán csak az efféle ember kezd el ezerrel túrkálni a pénztárcámban meg az életmódomban, mert addig nem tudja éjszaka álomra hajtani a fejét, míg ki nem derül, hogy melyikünk van egy milliméterre is előbbre. Külföldiekkel is dolgoztam együtt, ők se voltak sokkal különbek.

13.54

"Az oviba nem merem a drágább autóval vinni a gyereket, mert ott is mindenki azt lesi, kinek mije van. Mi lenne, ha kiderülne, hogy két autónk van?"

Szóval akkor van egy THM-es Suzuki az a "drágábbik", meg egy 20 éves valami? Nyugodtan elviheted a gyereket óviba a "drágábbikkal" senki nem fog rá irigykedni.

Egyébként miért hiszed, hogy 2 autó az akkora nagy valami? A legtöbb magyar háztartásban minimum 2 autó van, vagy ahány tagú a család, mert tömegközlekedéssel már manapság már szinte senki nem hajlandó járni.

Szóval ne hidd, hogy az átlagos, középszerű életszínvonalad akkora nagy teljesítmény, hogy bárki is irigykedne rád.